Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

102 hogy Gall módjára az egyes tehetségeket bizonyos agyrészhez fűzze. Ő, mint láttuk, inkább az agygyal foglalkozik, három részét különbözteti meg, s ezek szerint rögzít meg egyes tehetségeket, de ép oly kevés módszerrel és alappal, mint maga Gall. A mai psychologia és physiologia e kérdésekkel már egészen más irányban s sokkal alaposabban foglalkozik. Ugyané czimen a Hazánk 1848-iki évfolyamának hét számában (156, 157, 159, 176, 177, 179, 180.) foglalkozik az arczismével. A czikksorozatot a márcziusi események miatt nem fejezte be. A megjelent czikkekben az arczkifejezés és a lélek kapcsolatával foglalkozik, főleg pedig a homloknak a jelentőségével, hosszasan bizonyítgatván ugyanazon alapon és alapossággal, mint az előbbiben, hogy a lapos vagy gömbölyű homlok, vagy a ránczos és nem ránczos homlok mily lelki tehetségeknek az ismertetőjeKétségkívül van köztök összefüggés, de oly mélyreható, mindenekfelett pedig oly pontos, mint a milyennel ő akar foglalkozni, nincs, nem is lehet. — Az arczismének, mint tudománynak tulajdonképi megalkotója Lavater volt. Nem mintha ez a kérdés az embereket már régtől fogva nem érdekelte volna; hisz már a régi költök és szónokok, szobrászok és színészek egyaránt tanulmányozták az érzelmeknek a külsőn, első sorban az arczon való megnyilatkozását. Tudományos színezetet azonban kétségtelenül Lavater igyekezett neki adni, a mennyiben az arcz külseje és a lelki állapotok közt szigorúbb kapcsolatot igyekezett megbizonyítani. Alapjában neki is igaza volt ép ugy, mint Gallnak, de ép ugy téved módszerében, alkalmazásában és következtetéseiben, mint amaz. Igazán tudománynyá ez is csak akkor lett, mikor az arczizmokat, idegeket s az idegek működését, az érzelmekkel való kapcsolatát igazán tudományos alapon kezdték tanulmányozni. Darwin még tovább vitte, a mennyiben az állatokra is kiterjesztette vizsgálódását s ily széleskörű alapon igyekezett az arcz és lélek közt való kapcsolatott megállapítani. Megállapított törvényei még nem fogadhatók el tulajdonképi törvényekül, de minden esetre mély pillantást engednek ez érdekes kapcsolat felvilágosítására. E két értekezésének mintegy a velejét szedte ki akadémiai székfoglalójában. Akadémiai székfoglalóját már a márcziusi napok izgalmai közben irta, s 1848. apr. végén tartotta, s maga a Naplótöredék I. 67. lapján igy adja elő: „Értekeztem az emberi agyról és befolyásáról a szellemi életre. Következett a hivatalos éljen, aztán kéziratomat csomóba kötötték. Feloldották-e valaha? Nem tudom!" Csakugyan nem tudta, még csak a czimét sem. Mert igaz, hogy az akadémiában nincs meg többé a kézirat, mint ezt Hellebrant Árpád akadémiai h. főkönyvtáros közli, de ugyancsak az ő szíves közléséből világos, hogy az akadémiai székfoglalót a Társalkodó 1848. évi 20. számában május 1-én, az akadémiai gyűlések során közli ezen czim alatt: A koponyaisme. Lehet, hogy a kéziratban is ez a czime volt a székfoglalónak, csak ő nem emlékezett rá pontosan ; nem is volna értelme, miért változtatta volna önkényesen meg akár az akadémiai jegyző, akár a szerkesztő ?