Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

90 is: mikor a túlszigorú nevelő visszafojtja az Ítéletmondást s evvel gyávává teszi a növendéket. Helyes különbséget von az Ítélet és következtetés közt, mert az utóbbihoz már tudomány szükséges, s ehhez az ember ép azért kevésbbé ragaszkodik oly szívósan. Még lelkesebben irja le a magasztos eszmék hatását érzeményeinkre. (45.) Az erkölcsi érzemények fejtegetése kissé homályos, bár különben fejtegetése egészen korrekt; különösen szép befejezése, a mikor az ifjúságra nézve hangsúlyozza, hogy az erkölcsökben nem szabad a túlságig menni, mert különben az erkölcsi törvényekben nyűgöt lát, s tőlök lehetőleg szabadulni akar. (51.) Szabatosan, világosan határozza meg az erkölcsi érzelmek alapját, kimutatja a vallási és erkölcsi érzelmek kapcsolatát, hangsúlyozza, hogy e kettő egymás nélkül meg sem állhat; sürgeti, hogy a vallási eszméket minél előbb csepegtessük bele a gyermek lelkébe. (54.) Az érzelmeket evvel kimeríti — a saját tapasztalatai- s forrásainak alapján ; nyilvánvaló csak így is, hogy felosztása nem egészen korrekt, felsorolása nem helyes; s ezt még jobban látjuk azonnal, ha az indulatok tárgyalására térünk át. — Az indulatok meghatározása, az indulat és szenvedély közt való kapcsolat megállapítása elég helyes; vázolja a történeti fejlődést; részletesen elemzi a kettő közt való különbséget, kifejtvén, hogy az egyik átmehet a másikba. Az indulatok osztályozásában ismét történeti visszapillantást vet a lélektan fejlődésére. Ő Fries felosztását fogadja el s erőfeszítőkre és erőszegőkre osztja fel, habár ez sem biztos alap, s idézi Jósika b. figyelmeztetését: „A lélektan üveggépezete összetörik a tapasztalás csapásaitól." (62.) Az indulatok felsorolásában főleg azokra szorítkozik, a melyek az életben leginkább feltalálhatók. Kezdi a félelemmel. Meghatározása világos; magasabb fokú indulat, egybekötve valamely nagyobb veszélytől való óvakodással, a mi az ember lelkét teljesen lenyűgözi. A félelem külön fokozatait rövid, szabatos meghatározással sorolja föl, valamint ellentétét is ; a hízelgő kegyvadászás talán nem tartozik ezen csoportba. A félelem hatását testünkre és lelkünkre elég szabatosan irja le; felsorolja a félelem,'különösen az alaptalan félelem okait, többi közt a dajkameséket is, melyek sokszor oktalanul, de erősen megfélemlítik a gyermekeket ; vele szemben felhozza Themistokles stb. példáit, mint a kik félelem helyett bátorságra lelkesedtek. (66.) Hogy a szemérem hogyan kerül az indulatok közé, bajos megérteni, mert hisz a legszelídebb érzelem. Különben általános jellemzése, valamint egyes külön eseteinek leírása egészben véve helyes. Az álszemérem meghatározása eltér a mai közfelfogástól ; mert hisz az, hogy a műveletlen a művelt körökben való ügyetlensége miatt pironkodik, tulajdonkép nem álszemérem. A többi példája elég helyes. (69.) Helyes a szomor különböző fajainak meghatározása is; de minden fokán szintén nem tartozik az indulatok közé. Legvégső fokán pedig, mikor sorvasztó bánattá, illetve kétségbeeséssé fajul, mely az illetőt elsorvasztja,