Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1905

31 Két évet töltött a kis fiú a jó nagyszülők körében boldogan, mikor elkövetkezett az ideje, hogy iskolába járjon. Az első óra nehézségeit könynyítette az, hogy a jó nagyanya vajas kenyérrel várta, a nyájas nagyapa pedig maga elé fogta és elkérdezte, mit tanult. Az elemi iskolában akkoriban valóban csak elemi ismereteket szereztek meg, az irás, olvasás és számolás elemeit s a vallástani ismereteket. János könnyű fölfogásával oly szépen haladt már az első évben, hogy a következő évben már fölvették a második osztályba, s a káté és biblia csak ugy folyt ajkáról ugy annyira, hogy az elemi iskolák buzgó igazgatója, Majer József, sokszor szólította be a plébániára, hogy feleleteivel a tudatlan felnőtteket megszégyenítse. Ily kitüntetéseket a nagyanya valami csemegével, a nagyapa pedig avval jutalmazott, hogy elévonatta a zöld csézát, s kivitte a rózsadülői szőlő hajlékába, ahol a mestergerendán mindig akadt egy kevés szőlő. A kis János gyorsan haladt elő s már elérte azt a kort, hogy a gymnasiumra előkészítő osztályba járjon; csakhogy e végből el kellett volna hagynia az öregszülök lakását. Az öregszülök a rájuk nézve szomorú válást avval kerülték el, hogy unokájuk az egyik káplán, Block Ádám segítségével magán uton készült elő, igy az ö körükben maradhatott. Ez év azonban nagyobb szomorúságot hozott nemcsak Jánosra, hanem az egész családra, főleg az öregszülőkre. Farkas János, egy másik hatvanas társával, kezeskedett a városért, a melyre hütelen vagy hanyag kezelés folytán 100,000 frtnyi fedezetlen adósság nehezedett. A főpénztáros, Válent, fogságba került ugyan, de a vele egy húron pendülő hivatalnokok segítségével kiszabadult; Farkas J. visszavonta volna ugyan a kezességet, de már későn, s igy mindenöket összeírták. A kis unoka mindezt akkor még nem értette, csak azt látta, hogy az öregszülök arczárói eltűnt a jókedv, az öreganya sokszor sirt, a jókedvű öregapa most folyton búslakodott; s e lelki gyötrelem 1824. januárjában az öregapát, ugyanez év julius 15-ikén pedig az öreganyát vitte sirba. E két gyász mélyen megrendítette a kis unokát, mert a legszeretőbb szivektől fosztotta meg. Még nagyobb lett volna azonban szomorúsága, ha a külvárosi nagy telekről a szük városi lakásba kellett volna mennie. E szomorúságtól azonban megmentette az a szerencsés körülmény, hogy édesanyja egy nővérével ugy osztozkodott meg az örökségen, hogy a felsővárosi ház az övék maradt. János tehát innen járt a tudós Pallas-nak szentelt intézetbe, a czisztercziek vezetése alatt álló gymnasiumba, a melyet ez a felirat ékesített : Se Des PaLLaDI DoCtae SaCra ! A gymnasiumban azonban a fiúnak lelki iránya is megváltozott. Nem annyira az szegte kedvét a tanulásban, hogy mindent a holt latin nyelven kellett tanulnia, hanem inkább az, hogy a tanítás a maga szük körével nem birta kielégíteni ábrándokra hajló lelkét. Az elemi osztályok jeles tanulója csakhamar erősen hanyatlott, csak annyit tanult, a mennyi szüksé-