Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1903

ó négy éve múlt, hogy munkám II. része megjelent. Nem rajtam mult, hogy ez a III. rész ennyi ideig késett; más irányú hivatalos megbízatásom foglalta le időmet és késleltette e mű megjelenését. Munkámnak ez a része is önálló kerek tanügyi korszakot ölel fel. Kezdődik az 1806-ban kiadott tanulmányi rendszerrel, Ratióval s végződik az 1850-ik esztendővel, amikor az osztrák uralom nyakára hágott az akadémia jogi karának, a bölcseleti kart pedig beolvasztotta a gimnáziumba. Fényes korszak ez a 44 év a győri akadémia történetében. Kiváló férfiak állottak élén s vezették, irányították a tanítás és nevelés menetét, mert akkoriban még a felsőbb iskolákban is jónak látta a kormány a nevelésre is gondot fordítani, nem ugy mint korunkban, amikor a még jellemileg ki nem alakult ifjú teljesen ki van dobva a nagy világba s nincs, aki erkölcsvilágának egységes és egybehangzó kiforrását elősegítené. Az akadémia vezérlő férfiai első sorban a főigazgatók, az akadémia tulajdonképeni igazgatói voltak, névszerint: Paintner, Fejér György, a hires történetíró, Dresmitzer és Deáky. Mind a négy pap volt. Paintner a szigorúság, Fejér és Dresmitzer a szelídség és atyai szeretet megnyerő eszközeivel, Deáky tapintatos és barátságos modorával, valamennyien pedig mély tudáson alapuló bölcseséggel kormányozták és irányították az intézetet. Vonzó tulajdonság különösen Fejérben és Deákyban az erős, magyaros nemzeti szellem. Kellemesen érintő vonás a három utóbbiban az is, hogy abban a bürokratikus korban nem hódolnak csak a rendeletek és utasítások betűjének, hanem okkal-móddal megengedik a modern, de nem túlzott politikai, társadalmi és a jogosult nemzeti eszmék fejtegetését is az előadásokban. Deáky magatartása meg a 40-es évek, főleg pedig az 1848-ik év mozgalmai közepette a teljesen önállóan gondolkodó, függetlenül érző, de higadtan cselekvő elöljárónak valóságos mintaképét nyújtja. Ugvanilv elismeréssel kell adóznunk a rokonszenves Maár Bonifácnak, aki az 1840—50-iki években mint helyettes igazgató vezette mély hazafias érzéssel és bölcs tapintattal az akadémia ügyeit.