Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1903

53 létére könnyen segíthet e bajon : forduljon a káptalani mészárszékhez, mely Szigethben van. — A főigazgató e gúnyos megjegyzésre megbotránkozással azt felelte, hogy Győr városa, melynek összesen csak 8 fia hallgatja a jogot, 16 pedig a bölcseletet, nem érdemli meg az akadémiát, mert csak nyomorba dönti a tanári kart ; kár a vidéki ifjakat ide csődíteni, mert a haszonlesők és uzsorások e központja csak arra használja fel okét, hogy szállásukat és élelmezésüket jól megfizetteti velük, de sem fát, sem világítást, sem pedig hust nem adnak nekik.

1 E heves összetűzés után az élelmezés miatt nem merült fel többé panasz. A tanárok kérvényére február derekán jött meg a helytartó-tanács felelete, de csak annyiból állt, hogy 1808-ban úgyis történt már javítás sorsukon ; egyebiránt tekintetbe fogják venni kérelmüket az esetleg bekökövetkező fizetésrendezéskor.

2 Mivel a drágaság nem csökkent s a fizetést nem javították, egyikmásik tanár egész kétségbe ejtő állapotba jutott. Beke Farkas jogtanár 1810. julius 8-ikán beadta tanszékéről való lemondását. A helytartó-tanácstól azt irták vissza, ha a drágaság az oka Beke lemondásának, marasztalni kell, mert remélhetőleg 5O°/

0nyi javítás lesz. Bekére az ígéret nem hatott. Akkora Győrött — feleli a helyt.-tanácsnak — a drágaság emelkedése, hogy egy család tisztességes fentartására legalább is 2000 frt kell ; az igért javítás nem segít a társadalom legelhanyagoltabb és legnyomorultabb osztályán, a tanárokon. Ismét kéri fölmentését.

3 Erre rövid válasz érkezett : ha Beke nem elégszik meg avval a javítással, amit a tanároknak terveznek, egyszerűen elbocsátandó.

4 Beke megmaradt. — 1810. november havában Varga Márton bölcseletkari tanár adta be lemondását ; oly szegénységben volt, olyannyira el volt adósodva, hogy más pályáról kellett gondoskodnia. A főigazgató kérve kérte a helytartó-tanácsot, ne engedje az intézet érdemes ereit elveszni. Varga meg sem várta a választ, december végén elhagyta az intézetet s gazdatiszti állást vállalt.

5 Mikor az 1811-ben bekövetkezett devalváció a forgalomban levő papírpénz értékét egyötödnyire csökkentette, a helytartó-tanács segíteni akarván az érzékenyen sújtott tanárokon, fizetésüket az uj papir-pénzben megötszörözte. Mivel azonban ezt a tanulmányi alap igen megérezte, azért a helytartó-tanács 1812. május havában e kedvezményt visszavonva azt rendelte, hogy ötszörös fizetésük */

5-ét három havi részletekben szolgáltassák vissza. Alig értesültek a tanárok e rendeletről, rögtön felírtak a hely1 1810: 30. és 50. — * U. o. 127. — s U. o. 549. és 580. — 4 1811 : 891. — 5 180: 508. és 1811: 7. — Hogy a tanárok valóban szánalmas helyzetben voltak, mutatja az, hogy tiltott mellékkereset után láttak ; szabad óráikban korrepeticiót tartottak tanítványaikkal, amiért havi 5—5 frtot kaptak a szülőktől, magyarázataikat pénzen adták el tanítványaiknak, a tentamenekre készült théziseket szintén pénzen adták el. 1825-ben a helyt.-tanács ismét megrójja tanárokat a korrepeticiók tartása miatt. De engedményt is tesz, mert csak a saját tantárgyaikból tiltja el a tanároknak a korrepeticiót, mig más tantárgyakból megengedi nekik. (1824/5 : 140.)