Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

33 melyhez egészen hasonló a Nagy-Alföldön, Horgoson fordult elő ; került elő a munkások elbeszélése szerint egy tányér is, pereméjén több kiálló ajakkal ; hasonló tárgyunk van az ősmagyar időkből, Győrből s alighanem világító eszközül szolgált. Sajnos, a tányér összetörött s a törött darabokat a munkások aztán eldobálták. Az edények kevés kivétellel puszta kézzel idomítvák, épen azért formátlanok, egyenetlen fölületüek, barnák vagy szürkésbarna színűek és csak féligmeddig vannak kiégetve ; anyaguk durva, alakjuk különböző. Vannak széles talpú, öblös hasú poharak és bögrék, melyeknek nyaka kissé összeszükül, oldalt kifelé hajló körös száj peremével, ezek leggyakoriabbak ; ritkábbak a hengeres poharak vagy a négyszögletes szájuak vagy olyan, melyiknek száj szögletein még kiálló csapok is fordulnak elő s így inkább csészéhez, mint pohárhoz hasonlít s egy példányban került elő. Díszítésük, ha van, általában egyszerű ; körös vagy függélyes barázdák vagy sávok, hullámos harántdísz vagy vegyest mindkét fajta fordult elő rajtuk ; néha a perem széle is czik-czakos vagy hullámosan barázdált. Egy pettysorokkal díszített pohár is került elő. Azonban nagyon tévedne, ki azt hinné, hogy ezek a népek a fazekas korongot nem ismerték ; van több edényünk, poharunk és korsónk, melyek korongon készültek, sőt a sírmező egyik, északi szélén talált korabeli tűzpadon lelt cseréptöredékek, körös és hullámos vonalakkal szépen díszítettek, mind erről tanúskodnak. A korongon készült edények is vagy szürkék, szürkésbarnák, vagy sárgásbarna szinüek. A korsókon mindig van az öblös hasi részen egy kis karikaalaku fül, melynél fogva a tulajdonosok szíj szegélyével könnyen övükhöz erősíthették s barangolásaik közben magukkal tova vihették. Alakra nézve mindezek teljesen eltérnek a késő római, Gratianus korabeli edényektől, de általában a ív. század római cserépipar termékeitől, s így méltán következtethetjük belőle, hogy a népvándorláskori népeknek fazekas mestersége nem volt közvetlen folytatása a rómainak, hanem tőle független, mely ugyan eltanulta a klasszikus népektől a korong használatát, de azt önállóan kezelte, sajátlagos formát adva edényeinek s körös barázdákon kivül hullámos díszszel látta el legtöbbször azokat, mely az előtt igen ritkán fordult elő a római uralom idejéből származott edényeken. Múzeumunk több száz római cseréptárgya között csak kettőn fordult elő ; egy győri származású tepszin és egy ószőnyi mázas korsón, míg a népvándorláskoriakon igen gyakran. Az edények rendesen talpukra voltak állítva a sírban s valószínűleg tartalmaztak is valami ételfélét, mikor a sírba tették, hasonlóan a pogány római s más népek szokásaihoz, így adván kifejezést hitüknek, hogy hisznek a más világi életben, a halhatatlanságban, de tettükből az is kitűnik, hogy olyannak képzelték azt, a mely egyszerű folytatása a jelen életnek. A halhatatlanság mellett bizonyítanak különben a tojások is, melyeknek törött héja több sírban fordult elő, így az 58. és 98. sírban. A kések, kisebbek-nagyobbak, az edények után leggyakoriabbak valának 3*