Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

27 Az iskola egyik föladata, hogy ismereteket közöljön ifjú lelkeddel. Ez sikerrel csak ilyen bizalom mellett történhetik. A kit idegennek tekintünk, bizalom helyett hideg zárkózottsággal fogadunk, a kiben jóbarát helyett ifjú éveink örömének megrontóját látjuk, attól nem szívesen tanulunk. A tanuláshoz, K. I., egész lélek kell. A te korodban vajmi gyakran úgy van az, hogy a tudomány maga nem köti le ezért lelkedet, pótolnia keli ezt a tanár iránti tekintetnek, különben csak immel-ámmal dolgozol, csak félmunkát végzesz, a melyen nincs istenáldás, s a melynek vége késő bánat, keserű önvád. De mi nemcsak tanítani akarunk titeket K. I. ! Törekszünk ennél sokkal fontosabbra, sokkai magasztosabbra is Szent vallásunk s édes hazánk szolgálatában állván, Egyházunknak s a hazának akarunk nevelni bennetek hű fiakat. Ki akarjuk képezni jellemeteket, hogy az egy művelt, keresztény katholikus magyar ember jelleme legyen. Szóval: nevelni tartozunk titeket. S ha a bizalom hiánya hátráltatja s legalább részben meg is hiusítja munkánkat az ismeretek közlésében, szivetek kiművelése a szereteten alapuló bizalom nélkül egyszerűen lehetetlen. Nevelés, jellemképzés csak úgy képzelhető, ha buzdító, irányító, sőt dorgáló szavunkat is szivedbe fogadod s követed. Ez, elismerem, sokszor önmegtagadással jár, áldozatba kerül, épen azért csak úgy állandó és eredményes, ha bizalommal átengeded magadat vezetésünknek; ha meg vagy győződve, hogy a mikor dicsérünk, a mikor buzdítunk, serkentünk a jóra, a mikor — ha a szükség úgy kívánja — büntetünk, mindég és minden körülmények között önzetlen, tiszta szeretetből valódi javadat akarjuk, azt hogy megtessék rajtad Isten képe-mása. Mi ezzel a keresztény szeretettel fordulunk a gondjainkra bizott ifjúsághoz s a kikért dolgozunk és fáradunk, azoktól viszont bizalmat, szeretetet várunk. K. I. ! E szent napokban már föltették egyszer e helyről a kérdést s én most újra fölteszem: »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Vagy tán virág vagy te, hazám ifjúsága ?« Igen, az vagy! Virág vagy. Eletednek most van tavasza. Utána következik a nyár, a férfimunka, az aratás ideje. Az Egyház, a haza már a magad érdekében is, gazdag gyümölcsöt vár tőled. Azok, kik e virágos kert öntözésére, gondozására, értelmed és szived kiművelésére vállalkoztak, családi ünnepet ültek e napokban. Leikök visszaszállt a múltba s bejárva annak téréit, hálatelt szívvel e ismerik, hogy: Misericordia Domini, quia non" summus consumpti ! Az Úr kegyelme tette azt velünk, hogy annyi baj, viszontagság után még vagyunk. S mikor ezt megköszönjük irgalmas Istenünknek; mikor megköszönjük neki, hogy dicső elődeink nem hiába éltek, nem hiába dolgoztak: gyönge szavam által im tudtodra adjuk, lesz-e gyümölcs a fán? A gondjainkra bizott ifjúság valóra váltja-e