Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

Í s Czinárok, Maárok, Márkfyak, Fojtényiak és sokan azok, kiknek neveit szerénységük rovására hallgatással vagyok kénytelen mellőzni. Mi üdvös, hazafias történt azonfelül társadalmi téren a politikai élet, a törvényhozás, törvénykezés, sőt még Mars mezején is a rend kilenczszázados hosszú életpályáján, ki birná elmondani? Elég lesz a sokból egyet-mást nem elbeszélni, de legalább csak érinteni, fölemlíteni. így 1074-ben Vellerin szegszárdi apát, midőn gondviselésszerüleg reájött, hogy Salamon királynak gonosz szelleme, Vid, mily ármányt szőtt Géza herczeg, sz. László bátyja ellen, levetette szerzetesruháját, lovára pattant és száguldva Gézához futott, kérvén őt, hogy sietve meneküljön és drága életét mentse meg. Mennyi szolgálatot tett ő ezáltal a hazának? Ki ne tudná? A hírneves Uros apátot (1206 —1244) II. Endre király és IX. Gergely pápa kétes ügyek elintézésére békebirónak küldötték ki. O általa az Úr Isten, midőn a szerencsétlen sajói ütközet után a tatárok Pannonhalmát is megtámadták, e szent helyet megmentette. Ugyanő, hogy a tatárok elől menekülő és Frigyes osztrák herczegtől embértelenül kifosztott IV. Béla királyt megmentse, neki 800 márka ezüstöt adott. így megmenekedvén a király, később a hazát mentette meg. Mily nagy dolog volt mindez, kitetszik abból, hogy mikor az 1896. évi országgyűlés VIII. t.-cz. elhatározta, hogy Pannonhalmán is legyen műemlék a magyarok ezredéves ittléte megörökítésére és ez tényleg foganatosítva is lett, e mű belsejében Uros apát képe főpapi díszben ábrázoltatik, a mint a kolostort a tatárok ellen szerencsésen megvédi. Tholnay Máté főapát erős szellemét és nemzeties érzületét tanúsítja a történetirónak azon elég bátran koczkáztatott állítása, hogy midőn 1528. aug. 4—6-ika között Nádasdy Tamás bejött Győrré és a várost Zápolya pártjáról Ferdinándéra hajtotta, e terve bizonynyal nem sikerült volna neki, ha akkor Tholnay főapát a városban lehetett volna (Fehér Ipoly, Győr leírása. Bpest. 1877. 497. 1.). Ocsényi Baranyay Pál főapát 1596-ban résztvett a mezőkeresztesi csatában és mint igazi keresztény hős, föláldozta drága életét a még drágább hazáért. íme, a Benedekiek nem csak szájjal, szívvel, hanem tettel is tanúsították: mily édes és nemes tett a hazáért meghalni. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mintha életét áldozza a szeretettért. Ha az buzdít bennünket, hogy dicsérjük a dicső férfiakat, atyáinkat nemzedékeikben, valóban miután a tetteknek úgyis megvan szavuk, az ily kimagasló cselekedetek dicséretre nem is szorulnak. A fát úgyis dicséri gyümölcse, a művészt íemeke, az anyát gyermekének erénye, a hőst a honért kiontott vére. A Benedek-rendet dicséri a nálunk fönmaradt 9-százados keresztény műveltség. Török, tatár és egy császár mindent elkövettek, hogy e rendet a magyar föld színéről eltöröljék, de a nemzet kegyelete, az Isten kegyelme ezt nem engedte.