Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

397 Horácziusnak lehetőleg minden régi költeményét is elemezni kell. hogy a latin irodalomnak hű képét nyújthassák. A dolgozatokat, különösen az alsó osztályokban, csak akkor adják föl, mikor a tanár látja, hogy szóbelileg könnyen megy a fordítás. Gyakorolják az emléztetést is, hogy a szóbőséget gyarapítsák ; de ne puszta szókat tanultassanak be, mert ez meddő dolog, hanem egész mondatokat, mert igy tartalmilag is tanulnak s a szókat is könnyebben megjegyzik. Törekedjenek továbbá arra, hogy a latin szerzőket lehetőleg egészökben ismertessék meg; s minthogy ez az iskolában nem történhetik meg, buzdítsák a növendékeket, hogy otthon is olvassanak. Helyesli a természetrajz tanárának, Rómernak eljárását, hogy növendekeivel a szabadba szokott járni, s ott határoz meg egyes természeti tárgyakat. Nem is volt növendéke, a ki nem értette volna a tárgyat; nem volt egyetlen elégtelen jegyű sem ; nem volt egyetlen tanuló sem, a kinek a természet egyik-másik országából valamelyes gyűjteménye ne lett volna. — Ugyanekkor elismerését jelenti a felsőbb hatóság azért is, hogy az igazgatón kivül egyes tanárok is hospitáltak. A tanári értekezlet már 1857-ben kiemelte májusi értekez etén, hogy a hospitálásnak minden tárgyban, de különösen a klasszikus nyelvekben nagy fontossága van. Mindemellett is az ügy nagyon lassan indult meg. 1859-ben az igazgatón kivül Rómer Flóris I órában, Nóvák Ede I órában, Winterkorn Sándor három órában hospitált. Ez a fontos dolog aztán egész az ujabb időkig csak írott malaszt maradt. Az évvégi értekezleteken az említett tárgyakon kivül még a következő évben használandó könyvek megállapításával is foglalkoztak. Ily alkalommal mutattak be az igazgatónak 3—3 dolgozatot is. Az évvégi értekezleteken mutatták be a tanárok az év közben elemzett olvasmányokat, az elvégzett tárgyakat s a feladott dolgozati tételeket: mindezeket az igazgató mellékelte jelentéséhez. 1859. forduló pontot képez e tekintetben is. A pannonhalmi főapát kiadta a rendeletet, hogy a tanítás nyelve teljesen a magyar, ugyanakkor elrendelte azt is, hogy értekezleti jegyzőkönyvek nyelve is magyar legyen. A jegyzőnek munkáján könnyítendők, az egyes tanárok maguk irták bele az egyes osztályról és tárgyakról szóló jelentésöket ugyanoly terjedelem, ben és szellemben, mint előbb latinul. S a mint a latin jegyzőkönyvek nem igen változtak, ép ugy maradtak lényegben ugyanazok a magyarok is, legfeljebb a kifejezéseken módosítottak egyet-mást. Nem megrováskép mondjuk ; természetes következménye ez a bürokratikus rendszernek, a mely valósággal falta a papirost abban a hitben, hogy egyik tanár nem tudja leirni rá ugyanazt, mint a másik, habár gyakorlatilag ép ellenkezőleg cselekedett is. De változtattak tartalmukon még is annyiban, hogy a jelentésekben visszaesést mutattak a múlthoz képest — sokkal szükebbszavuak a jelentések különösen a módszeire nézve. 1860. októberében avval a megjegyzéssel küldte vissza a felsőbb hatóság, hogy