Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

384 A tanítás nyelve a magyar; egyes vidékeken más nyelv is vehető annak s ez alapon a gymnasiumok két csoportra oszlanak : magyar — és vegyes nyelvű gymnasiumokra. A tanterv is hangsúlyozza a német nyelv tanítását; sőt azt is meghagyja, hogy a szülők figyelmeztetendők, hogy a német nyelvnek tudományos szempontból is nagy haszna van. Ugyané tárgyra nézve 1867. febr 12-én 75,207. sz. a. rendeli, hogy mivel a magyar szoros kapcsolatban van Ausztriával, ennélfogva minden magyarországi gymnasiumban kötelező tárgygyá teszi a németet — még pedig mindjárt a folyó tanév második felétől kezdve. Nehogy azonban sok új nyelvvel kelljen a növendékeknek foglalkozniok, a német nyelvet a IV. osztályban kezdik meg; a tanárokról pedig az illetékes iskolafentartóknak kell gondoskodniok. A tanári testületeket pedig arra szólította fel, készítsenek tervet, hogyan lehetne a német nyelv tanítására órákat nyerni a nélkül, hogy óratöbbletet okoznának. A tanári kar 1862. február 19-én azt válaszolja, hogy a IV. osztályban egy órát a magyarból, egyet a latinból vesznek el, az V. osztályban a magyarból, a VI-ikban a latinból, a VII. osztályban egyet a latinból, egyet a bölcseletből, a VIII. osztályban szintén a bölcseletből egyet s egyet a mennyiségtanból vesznek el. A H. T. az ügyet végleg ugyanez év juliusában rendezte, midőn 10616. sz. alatt elrendelte, hogy a német nyelv a gymnasium minden osztályában 2 órában tanítandó. A módszerre vonatkozó utasításokat más helyre hagyva, most csak azt jegyezzük meg, hogy a tanterv — a mely a nemzeti szellemnek, nyelvnek és irodalomnak először igyekszik az őt megillető helyet biztosítani — épen 1867-ig volt érvényben. Ez évben az új közoktatásügyi miniszter, báró Eötvös József az egész tantervet gyökeresen át akarta alakítani. Minden tanügyi férfiú előtt nyilvánvaló volt, hogy a gymnasium és reál egymástól nagyon is távol állanak s tanterveikben is annyira eltérnek, hogy az egyikből a másikba való átmenet nagyon is nehéz s így a szülők arra vannak kényszerítve, hogy már a 10 éves gyermeknek pályát jeleljenek. Közelebb kellett tehát hozni a két intézetet ; egységessé tenni alig lehetett teljesen ; ép azért az alsó osztályokban igyekeztek arra, hogy a gyakorlati élettel hozzák jobban kapcsolatba. Az alsó három osztályban tehát inkább a gyakorlati élet nyert volna kifejezést ; a következő három lett volna igazán a gymnasium, mert benne a latin nyelv és műveltség lett volna az uralkodó ; az utolsó három osztályban már inkább a reáliák léptek volna előtérbe s így megindult volna a szakpályára való előkészítés. Ez lett volna a 9 osztályú lyceum. Hogy a tervet kellő megfontolás után alkothassa meg, a tanári karokhoz fordult véleményökért. 1867 május ii-én a főigazgató átirt az igazgatóhoz, hogy junius 15-ig nyilatkozzék az új tantervre nézve. A tanári kar hosszabb felterjesztésben foglalkozik foglalkozik az új tervvel. Legelőbb is arra a paedagogiai kérdésre vet súlyt, hogy az 1861-ben behozott osztályrendszer alapjában jobb ugyan