Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

382 olvasni és irni németül, az nem vehető fel az iskolába. Az igazgató erre is azt válaszolja, hogy eddig is kellő szigorral jártak el, nagyobbat már nem lehet kifejteni. Tudomásunk szerint ez volt az utolsó ilyen rendelet, mert 9 napra rá, decz. 7-én a főapát értesíti az igazgatót, hogy semmisem áll az útjában annak, hogy a felsőbb osztályokban a tudományokat tisztán magyar nyelven adják elő. Ezzel a leirattal kezdődik az uj fordulat a nemzeti nyelv és iskola életében, s bizonyos tekintetben ez év hozta meg a fordulót a politikai életben is. A lefolyt 10 év sok keserves tanulságot rejtett magában nemcsak nemzeti szempontból, a mennyiben, mint kifejtettük, a nemzeti nyelv, irodalom, föld és történelem igen mostoha sorsban részesültek, hanem tisztán tanügyi tekintetben is. Az alsóbb osztályokban behozott szakrendszernek szemmelláthatóan visszás eredményei, klasszikus nyelveknek, különösen a görögnek szinte túltengő ápolása, szemben a nemzeti nyelvvel s a művelődés egyéb tényezőivel, tetemes, mélyreható javításokat kívántak volna meg. A fellélekző nemzeti öntudat követelte is ezt s az irányában, szellemében is változó H. T. nem késett a módosításokhoz fogni ; s egyúttal mindjárt kezdetben mindent elkövetett arra nézve is, hogy a nemzeti szellemen ejtett sérelmeket helyrepótolja. A főapátnak imént említett leirata már ennek az iránynak az előkészítője volt; s rá a H. T. 1860. november 4-én felhívja a tanári testületet, nyilatkozzék komolyan, hogy szükséges-e s mily irányban szükséges módosítani a fő- és algymnasiumban eddig alkalmazott tanítás nyelvén? A tanári kar hivatkozik először is a főapátnak a nemzeti nyelvre nézve kiadott iratára s arra, hogy Győr vidékének tisztán magyar volta miatt mindig a magyar nyelvet ajánlották s jövőre sem lehet más, mert 315 tanuló közöl egy sem vallotta, hogy nem volna magyar. A tantervre pedig azt a kérelmét terjeszti a H. T. elé a tanári kar, hogy addig, mig az uj tanterv elkészül, engedje meg a kormány a német és görög nyelv heti óráinak megkevesbítését, nehogy a közvélemény tovább is izgatottságban legyen a miatt, hogy a német nyelvre több órát fordítanak, mint a magyarra. A feslőbb hatóság 1861 márczius 11-én belenyugodott, hogy a főapát intézkedésére a magyar lett az előadás nyelve, csakhogy aztán a tanárok is legyenek rajta, hogy a növendékek a németben is jussanak annyira, hogy tudjanak fogalmazni szóban és írásban. A nemzeti nyelv közeli diadalát mutatta, hogy 1861. május Ii-én rovatos kimutatást kértek azon tanárokról, a kik nem tudtak magyarul. Az igazgató önérzetesen felelte, hogy ilyen a tanári karban nincs, nem is volt. 1863. aug. 12-én a főigazgató már azt is elrendeli, hogy a hivatalos iratok nemzeti szalaggal kötendők át. A magyar nyelvre nézve tehát 1860-ban fordulópont volt; fordulópont volt bizonyos tekintetben magára a tantervre nézve is. A H. T. határozott, bár nem mélyre ható reformokat sürgetett, ez a kezdet nehézségénél fogva érthető is. 1861. apr. 15-én 8379. sz. a. azt rendeli a H.