Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

.517 ifjaink e tekintetben mintaszerű pontossághoz, rendhez, csinhoz és tisztasághoz vannak szoktatva. A dolgozatok belső tartalmát illetőleg minden dolgozatban egyformán hiányos, sokszor szinte megbotránykoztató a magyar helyesirásbeli járatlanság. Nemcsak ékezeteket, a legszükségesebb pontozás jeleit hagyják el, hanem a legegyszerűbb helyesírási szabályokat sem tartják meg. — Magyar dolgozatul egész az ujabb rendeletig rendesen általános, elvont tételeket adtak föl. Igy az 1852-ben feladott tétel volt: »Az erényes ember társaságát keresni, az elvetemültekét pedig kerülni szükséges.« 1855-ben, a mely évről összes dolgozataink megvannak: »A magyarnak idegen nyelvek tanulása szükséges.« (Természetesen, első sorban a németeket kellett volna dicsérni!) 1857-ben: »Az ifjúkori munkásság boldog jövendőnek alaptényezője.« 1859-ben: »Mi hasznot hajt az idegen nyelvek tudása és a hazainak kimívelése.« 1860 ban: »Minden nagynak kicsiny a kezdete.« — E tételek nyilván mutatják, hogy nem az itjuság ismeretköréhez vannak mérve, mindenekfelett nincsenek gondolatköréből merítve. Meg is látjuk ezt az 1855. évi dolgozatokon: nagyobbára üres szócséplésből állanak, — még a legjobb sem fejteget semmit úgy, hogy a főigazgató méltán irta rá németül : viel gesprochen, wenig gesagt. A dolgozatok valósággal meggyökereznek egy ponton s nyilván mutatják, hogy a növendék nem tud gondolatokat találni, mert a tétel meghaladja tapasztalati világát, eszmekörét. Igen sok dolgozat avval pótolja eszmékben való szegénységét, hogy dagályosan, a legtöbbször képtelen képekkel igyekeznek hatni, — s válnak üres szóhalmazokká. A latinból magyarra való fordítás kézzelfogható különbséget mutat a magyar-latin fordításhoz képest. A latin-magyar eredménye : kitűnő 2, jeles 6, jó 5, elég jó 3, elégséges 5, aligelégséges 2, elégtelen 1. Feltűnő ezen eredmény abban a korban, a mikor a latin nyelv annyira divatjában volt még. Feltűnő, hogy 1857-ben a felsőbb hztóságtól 25796. sz. alatt leirat jött, a mely a lefolyt évi érettségi eredményével meg van egészben véve ugyan elégedve, de a latinban elért eredményt kevesli, mert még grammatikai ismeretekre nézve is sok kívánnivalót hagy hátra. A felsőbb hatóság tehát elvárja, hogy a kerületi főnök adta útmutatásokat a tanári kar a következő években keresztül fogja vinni. S ha átolvassuk a dolgozatokat, igazat adunk a leiratnak, mert bizony a gyakorlatokon kevéssé látszik meg a klasszikusok olvasmányának hatása ; a legtöbb csak az eléje kerülő szókat használja s igy az egész fordításban alig van csak némi ize is a classzicitásnak. Ép ily hiányos magyarság tekintetében a latinmagyar fordítás. A legtöbb ridegen ragaszkodik az eredetihez s eszébe sem jut, hogy a magyar nyelv szellemére ügyet vessen. Ugyanezt a szolgai ragaszkodást mutatja a görög-magyar fordítás is, a mely a legtöbb esetben megelégszik vele, ha szószerint elég hiven adja vissza a eredetit. A mathematikában a három példa közöl a legtöbb csak egyet készített el, pedig a három példa közöl az egyik a III., a másik az V., a harmadik