Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

.469 módról vádolja, holott maga nyiltan az ifjúság előtt hatalmazta fel őket, hogy szükség esetén vesszőhöz is fordulhatnak. Szemére vetik, hogy az elemi iskola tanítóit is felbujtotta a benczés tanárok ellen, hallgatózzanak, mint bánnak a tanárok az ifjakkal ; a tanítók azonban visszautasították az alattomos leselkedést. Hogyan tudja ezt — mondja neki az egyik tanár — megegyeztetni állásával s avval a sokat hangoztatott törekvésével, hogy a tanítótestületek közt egyetértést igyekszik teremteni? (Főapáti irattár F. 9. q. 1807—8.) Nem ereszkedünk részletesebben e kellemetlen ügy elbeszélésébe. Hogyan végződött maga a vádaskodás, nincs rá adatunk. A közbejött franczia háború sokszor megakasztotta a tanítás menetét, magát a főigazgatót is elfoglalta nemcsak hivatala, hanem a várostól reá ruházott bizalom, az a közvetítő szerep, a melyet a város és az ellenséges sereg közt vitt. Ta'án a főapát közbelépése is hozzájárult később a kiegyenlítéshez» elég az hozzá, hogy 1810. után a kellemetlen versengés megszűnt. Egy, a főapáthoz 181 i-ben intézett levelében a benső részvét hangján siratja el Horváth Péter igazgatót, s nem fogy ki erényeinek magasztalásából, különösen kiemelvén, hogy szivén hordta a tanári kar egyesítését. Később is többször mutatta, hogy a rend iránt tisztelettel van, a tanárokat jóakaratulag támogatta. Brestyenszky Béla 1814-ben a nagyváradi akadémia bölcseleti tanszékére folyamodott. Ugyanekkor Branischa tanárt, a győri akadémián a mathezis tanárát érte szélhűdés; Paintner azonnal irt a rendi perjelnek, engedje meg, hogy Brestyenszky visszavonja nagyváradi folyamodványát s a rend dicsőségére maradjon Győrött. — Paintner e magatartása mutatja, hogy a rendhez való viszonya megváltozott. Mi vihette rá előbbi, szinte ellenséges magatartására ? bajos megmondani. Hozzájárult talán a két rend közt való ellentét is ; még inkább szerzetebeli engedelmességet megszokott jelleme, a melyet kormányi állása s talán egy kis hiúság is erősbített, — nem tudta magát beleképzelni az újjáteremtett rend és főnökének nehéz helyzetébe, a kinek új emberekkel kellett működését megkezdeni, s a mely rend szintén a kormánytól kapott kiváltságára volt féltékeny a kormány emberével szemben; mindenesetre örvendetes, hogy a viszálykodás lassan megszűnt s a tanügy nem szenvedett a szenvedélyek harczaitól. A tanárok ellen mégegyszer merültek föl panaszok. A H. T. 1811. jun. 15-én felszólítja a főigazgatót, hogy záros határidő, 15 nap alatt, tegyen jelentést a benczék eljárásáról. A főigazgató fölemlíti, hogy ő ezt már 1809-ben meg akarta tenni, de a háborús idő miatt kénytelen volt abban hagyni látogatását. A jelen évben pedig azért nem tett jelentést, mert a benczék eljárásában semmi olyast sem talált, a mi bármi tekintetben is kifogást érdemelt volna. Főigazgatósága első évében, folytatja, a benczék szigorú eljárását azért nem említette, mert nem akarta elkeseríteni a király szivét, a ki a rendet csak az imént állította vissza. De erősen hitte azt