Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

422 hogy ott a rend növendékeit a humán tárgyakban tovább képezze, s a tanári pályára készítse elő. A rend tehát a jezsuiták mintájára már a mult században megindította a tanárképzést Bakonybélben, a hol, mint láttuk, már e században is bölcseleti tanfolyam volt. Midőn tehát I. Ferencz a rendet visszaállította a tanítás kötelezettségével, Nóvák Krizosztom főapátnak, a ki előbb bakonybéli apát volt, szinte természetesen eshetett volna figyelme Bakonybélre, a hol az eltörlés előtt a tanárképzés megindult. Kezdetben azonban a kérdés kissé nehezebb volt a megoldásra, mert a rendnek a theologiai és bölcseleti kérdést gyorsan s lehetőleg együttesen kellett megoldania. Ép azért a theologus-növendékeket Győrött hagyta, a hol a seminariumban kész tanári testület volt, az akadémiában pedig bölcseletet hallgattak; a tanárképzésre pedig még 1802 ben meghívta Tóth Farkas exjezsuitát, a ki már juniusban Pannonhalmán is volt, hogy a növendékeket a humán tárgyakban képezze. Ott volt Kirína is ; még 1806-ban is, azonban úgy látszik, nem foglalkozott már többé tüzetesen a tanárképzéssel. A kérdés azonban így csak ideiglenesen volt megoldva, mert a rend növendékeinek mégis legjobb egy helyütt lenni tisztán nevelés tekintetéből is. Ép azért a theologiát részben 1807-ben, teljesen pedig 1809-ben Pannonhalmára vitték, a bölcseleti tanfolyam azonban a rend növendékei számára tovább is Győrött maradt öt tanár és praefectus vezetése alatt (Czinár, 1846. névtárban). Erre a rend magától ő felségétől nyert jogot. A H. T. ugyanis 1808. május 10., 9881. sz. a. közli, hogy ő felsége kegyesen megengedte, hogy a szerzetes-rendeknek, — ha a vallásalap megterhelése nélkül, kellő vagyonnal rendelkeznek s a kir. akadémiák módjára alkalmas rendi egyéneik vannak a bölcseleti tanulmányokra, a kik a pesti egyetemben nyertek képesítést, — lehetnek magán bölcseleti tanfolyamaik is, úgy azonban, hogy tantervök teljesen megfeleljen az akadémiában előirt tanterveknek. Később már határozott követelménykép szabták meg, hogy a theologiai tanároknak a budapesti egyetemben vagy valamely püspöki lyceumban kellett vizsgálatot tenniök. A rend növendékeinek képeztetése tehát 1809-ben úgy volt megoldva, hogy a bölcseleti folyam Győrött volt, a theologiai pedig Pannonhalmán, a hol a theologiai mellett Tóth Farkas a humán tárgyakat is tanította a tanárképzés czéljából. A kérdés azonban evvel még nem volt teljesen megoldva. A főigazgató 1811. (Prot. 70.) ezt irja a felsőbb hatóságnak: A főnökök, különösen a pannonhalmi főapát ne nevezzen ki a tanításra előkészületlen növendékeket, hogy, mint szokás mondás — mosdatlan kezekkel ne lépjenek a tudományok szentélyébe. A puszta engedelmességgel — midőn mondja a növendéknek: menj — és az megy — különös csoda módjára nem fogja fejébe önteni a szükséges tudományt. Igaz, hogy Pannonhalmán van Tóth Farkas exjezsuita, a ki a fiatalokkal alapjába dolgozza föl a humán-tárgyakat, hogy aztán belőlök talpraesett tanárok váljanak ; ugy vélem azonban, hogy a