Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

7i akadémiára lépő tanulók sem rendes, sem didaktrális ösztöndíjat nem nyerhettek.

1 A rendes ösztöndíjat élvező tanulók szorgalmuk hanyatlása esetén büntetésben részesültek. Ha az i. és 2. osztályú ösztöndíjat élvező ifjak az első félévi vizsgálat alkalmával csak egy tantárgyból is II. rendű osztályzatot nyertek s az év végén eminensre nem javították ki, egy fokkal alsób osztályba estek.

2 A lefokozás súlyos erkölcsi kihágás esetén is megtörtént ; ha azonban javulás állott be, ismét visszanyerhették előbbi osztályukat. Az ösztöndíj teljesen is el volt veszthető, ami már nagyfokú büntetés volt. így jártak I. azok, akik huzamosabb iskolai mulasztásukat igazolni nem tudták, vagy az év elején nem jelentek meg kellő időben, 2. akik az év végén II. rendű tanulmányi vagy magaviseleti jegyet kaptak. Ha valamely tanuló a magyar nyelvből kapott II. vagy III. rendű osztályzatot, ösztöndiját mindjárt nem vesztette el, hanem a magyar tanfolyamot ismételhette; de ha ekkor is III. rendű lett, rögtön megfosztották tőle.

3 Az ösztöndijak kezelésében II. József halála után változás állott be. 1791. máj. 13-ikán (7193.) megjelent rendelet értelmében ezentúl a magánalapítványokat (a rendkívüli ösztöndijakat) nem az állam, hanem az alapítványok patrónusa, vagy gondozója (curator) kezelte, akihez egyszersmind a kérvényeket is intézni kellett s aki az ösztöndijakat kiutalványozta. Az állam kezelése és felügyelete alatt maradt ösztöndijak kezelésében is történt változás, az 1793. jul. 30-iki (18438.) rendelet óta nem a kir. kamara, hanem a vallás- és tanulmányi alap külön szervezett igazgatósága gondjaira voltak bizva 1799-től fogva megszorították az ösztöndijak osztogatását, tekintetbe vették a szülők vagyoni állapotát is, amit a kérvényekben és az igazgatói kimutatásokban is pontosan jelezni kellett. E megszorítás mellett azonban kedvezmény is fordult elő. Ferenc király (1800. dec. 30., 30281. rend.) megengedte, hogy a nemesi fölkelésben résztvevő iljak katonáskodásuk ideje alatt is húzhatják ösztöndijukat, de az ösztöndíj kiutalványozásakor kiállított nyugtatványt nemcsak a szülőknek, hanem a fölkelő sereg parancsnokának is alá kellett irni, jelezve azt is, mily katonai rangban van az illető ifjú. A fölkelő sereg szétoszlatása után pedig az ifjak ismét visszatérhettek az akadémiába s továbbra is élvezhették ösztöndijukat. Az igazgatóságnak meg volt hagyva, hogy az ily ifjakat a félévi kimutatásokban különösen emelje ki.

4 Akadémiánk ifjúsága jótékonyságot is gyakorolt. 1793-ban a király számára 234 frtot gyűjtöttek, mely összeget az igazgató P. Ehrenfried, pécsi kapucinus kvardián által, kinek épen Bécsben dolga volt, küldte fel Ferenc királynak.

5 Az 1801/2. iskolaévben a váci siketnémák intéze1 1788. febr. 14. 6203/427. — * 1787. nov. 15., 39903./2899. — 3 1800. nov. 4. 2,5975. 4 Az ösztöndíjas ifjak névsorát külön nem soroljuk fel, mert a tanulók névsorában ugy is jelezzük. — 5 1793. máj. 4. tanácsülés jegyzőkönyve.