Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

6

9 többé elő ne forduljon, az igazgató indítványára a széniornak a kondíciókra vonatkozó utasításait kinyomatva a tanulók s a szülök között kiosztották, s kondíciót csak oly tanuló vállalhatott, aki a széniortól felhatalmazó cédulát kapott, melyet a szülők, gazdák előtt fel kellett mutatnia ; enélkül kondíciót sem adni, sem elvállalni nem volt szabad. Az instruktorkodás valóságos áldás volt a szegény tanulókra. Ebben az időben Pécsett roppant drágaság uralkodott ; a szállásadók pl. az 1787/8. iskolaév elején kijelentették, hogy 30 frton alul (ami abban az időben nagy pénz volt) nem vállalnak, nem fogadnak deákot, minek az lett a következménye, hogy 20 szegénysorsu bölcselethallgató a várost el kényszerült hagyni. Az akad. tanács e bajon úgy akart segíteni s a tanulókat visszatérésre birni, hogy a kondíciókat kiosztó tanárnak főleg a szegény tanulókat ajánlotta figyelmébe. De a szegény tanulóknak sem volt az instruktorkodás föltétlenül biztosítva. Aminthogy csak jó viseletű és szorgalmas tanuló nyerhetett kondíciót, épúgy a kihágás és a szorgalom hiánya ok volt elvesztésére.

1 S tényleg sok eset fordult elő, hogy így kellett büntetni, mert nem egy instruktoroskodó ifjú feledkezett meg magáról s használta keresetét dorbézolásra és mulatozásra. A tanuló-ifjuság anyagi támogatására voltak szánva az ösztöndíjak is. Az ösztöndijalapot II. József a feloszlatott konviktusok lefoglalt alapítványaiból létesítette ; ez volt a rendes v. királyi ösztöndíj (stipendium ordinarium v. regium.) A rendes ösztöndijak adományozását úgy intézte a kormány, hogy amely iskola és vidéke számára alapítva voltak, onnan származó ifjak kapták meg ; pl. Győr és vidéke a Széchenyi- és Lippayfélékből kaptak. A rendes ösztöndíjnak három fokozati osztálya volt : a) 260 frt, b) 200 frt, c) 160 frt és 153 frtnyi díjjal. (1785. márc. 5, 8611). A rendes ösztöndíjakon kivül voltak még rendkívüli ösztöndíjak (st. extraordinaria). melyeket az alapítók kezdettől fogva ily célra szántak. II. József ezekre is rátette kezét s állami kezelés alá fogta. Ily ösztöndíjak: a Barilits(100 frt), Benők- (200 frt), Fertsák- (50 frt), Galgóczi- (50 frt), Gensel- (80 frt), Gusztini- (16 frt 40 kr.), Vásárhelyi Jonathás- (100 frt), Kohári- (72 frt), Kovács- (150 frt), Makai- (50 frt), Marczibányi- (20 frt 8 kr ), Vásárhelyi Máté- (68 frt), Mecséry- (100 frt), Nozdroviczky- (50 frt), Platschleger(100 frt), Szigeth- (85 frt), Török-féle (100 frt) dijak. Az ösztöndijak harmadik fajtája a tandijakból osztogatott segélypénz volt. E segélyosztást II. József 1785-ben (január 31. 2885.) a kiváló szorgalmú és tehetségű szegény tanulóknak engedélyezte. A tanároknak e tanulókat folyton szemüggyel kellett tartaniok s jelentésüket róluk az igazgató által a helytartótanácshoz kellett küldeniök A pécsi akadémia tanulói 1786. február havától részesültek e segítségben 2 A segélyezés azonban eleinte nem volt szervezett. Ezt a jelleget 1787. junius 11-ikén (12946/469) kapta meg. 1 Az 1787/8. prot. — * 1786. febr. 28., 9438.