Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

68 ajakáról hangzott el. Nyíltan kimondja, hogy II. József az alsóbb néposztály mivelődésének vetett gátot s csak néhány szegény sorsú ifjúnak nyitott utat az emelkedésre. A tandij behozatalának tehát épen nem volt »demokratikus jellege«, mint azt Marczali állítja.

1 A tandíj ellen irányuló mozgalomnak, mely nemcsak Baranya vármegyében, hanem országszerte megindult, hamarosan meglett a kívánt hatása; ápril hó 20-án kelt (13027. sz.) királyi rendelet szerint a tanuló ifjúság március elejétől fogva nem fizetett tandíjat, illetve a lefizetett részletet visszakapta. Szeptember 17-én (22820.) még egy rendelet látott napvilágot, mely végleg megszüntette a tandíjat. A tandíjjal kapcsolatosan a fapénz dolgában is változás állott be. Régi szokás szerint a fűtésre szánt fát a tanulóktól szedett pénzen szerezték be. A tanulók e kötelezettsége a tandíj meghonosítása után is még egy évig fennállott. Az 1786/7. iskolaévtől fogva azonban fel voltak mentve, s az igazgatóság helytartótanácsi rendelet folytán a tandíjból elvett pénzen szerzett fát. Minden terem számára egy-egy télre 3 öl fa volt szánva, ölét 3 frton számítva. A kiadott összegről az igazgató utólagos számadást tartozott a h. t.-nak benyújtani.

2 A tandíj eltörlése után ismét a tanulók szolgáltatták a fapénzt.

3 Nem volt nagy teher, a legszegényebb sorsú tanuló sem érezte meg. Anyagi dolgokról beszélvén, a tanulóknak nyújtott keresetforrásról is említést teszünk. Az akadémiai tanulóknak meg volt engedve, hogy méltányos dij mellett gimnáziumi és elemi iskolai tanulókat magánoktatásban (conditio, instructio) részesítsenek. Visszaélések elkerülése végett, hogy pl. kevésbbé alkalmas tanulók ne vállalkozzanak, hogy egy tanuló sok kondíciót vállalván, egyiknek se tudjon eleget tenni, s hogy a szegényebb sorsuak ki ne legyenek zárva, a kondíciók ügyét a gimnáziumi és elemi iskolai igazgatóval egyetértőleg az akad. tanács vette kezébe s elhatározta, hogy a kondíciók kiosztását és ellenőrzését a tanárkar egyik széniorja fogja intézni ; de hogy a teher ne nyomja mindig egy ember vállát, a karok széniorjai felváltva viseljék ez elég sok vesződséggel járó tisztet. A szülőknek nem volt joguk instruktort választani, hanem ki kellett jelenteniük, kit és mily tulajdonságokkal felruházott tanulót óhajtanak gyermekeik mellé fogadni, s a szénior-tanár aszerint intézkedett. A tanulóknak a szénior tudta és beleegyezése nélkül nem volt szabad kondíciót vállalni, ha pedig már vállalt, csakis a szénior beleegyezésével tarthatta meg.

4 A tanulók azonban figyelembe sem vették a tanárkar határozatát, kényük-kedvük szerint vállaltak kondíciókat ; mikor pedig Kelemen Imre szénior-tanár megfeddette őket, egész vakmerően szembeszálltak vele. A tanács e tanulókat büntetésül részben eltiltotta az instruktorkodástól, részben pedig megfeddette őket. Hogy pedig a jövőben ilyes visszaélés 1 Magyarország története II. József korában. III. 513. — 2 1786. jul. II., 27641. és aug. 8., 32580. — 3 1790. ápr. 20., 13027. — 4 1785/6. prot.