Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

66 fölvételének és beírásának módja fölvett korszakunkban is ugy történt, mint a megelőzőben. A fölvett tanulókról az igazgató a mult éviekkel összehasonlító táblázatot készített s felküldte a helytartótanácsnak.

1 Az említett föltételek teljesítése azonban még nem tette a beirt ifjakat rendes tanulókká, II. Józsefnek 1785. február 18-án kelt rendelete folytán tandijat is kellett fizetniök. A tandíjfizetésnek célja, mint a rendelet kifejti, az volt, 1. hogy a latin iskolákba kevesebb tanuló léphessen, 2. hogy a beszedett tandijakból a szegény sorsú tanulóknak támogatására öszlöndijalapot teremtsenek. A tandíj következőleg volt kiszabva : a bölcselethallgatók 9 frtot, a joghallgatók 15 frtot fizettek. E megállapított összeget a tanulók 10 részletben a hónapok elején tartoztak fizetni. Ha azonban valaki betegség vagy más fontos ok miatt egy hónapot mulasztott, a havi részlet fizetésétől fel volt mentve. A tandijak beszedésével az aktuárius volt megbízva és felelősséggel tartozott. A tanulók csak a tandíj lefizetéséről szóló elismervénnyel jelentkezhettek beírásra az igazgatóságnál. Oly tanulók, kik mindjárt az év elején vagy folyamata alatt a havi részletet nem fizették le, járhattak ugyan előadásokat hallgatni, de vizsgálatra nem voltak bocsáthatók, vagyis nem voltak rendes tanulók.

2 Ha* valamely ifjú évközben az egyetemről az akadémiába lépett át, a már lefizetett tandijrészletet nem tartozott az uj intézetben is lefizetni.

3 — Minthogy a tandijfizetés a szegény sorsú ifjakra nagy teherként sulyosodott, a kormány némileg könnyített rajtuk megengedvén nekik, hogy nem tartoznak mindjárt a hó elején fizetni, hanem utólag is megtehetik. — A beszedett tandijakat az igazgató a királyi fiókpénztárba szolgáltatta be, és havonkint s összegezve harmadévenkint számadást nyújtott be a helytartótanácsnak.

4 A postai viteldijat eleintén meg kellett fizetni, 1787. febr. 20-tól (8838/9218.) fogva azonban díjtól mentesen szállították ez ügyiratokat, A tandijfizetés a szegény sorsú tanulóknak adott engedmény következtében igen nehézkesen és rendetlenül történt. A kormány ennek megszüntetesére igen merev utasítást adott : oly tanulókat, kik a tandijat rendes időben nem fizetik meg, az intézetben megtűrni nem szabad.

5 A főigazgató higgadt hangú fölterjesztésben válaszolt e rendeletre. Kifejti, hogy a tandijak rendetlen lefizetését nem a szülőknek s az igazgatóságnak hanyagsága okozza, mint azt a kormány gondolja, hanem a szülők vagyoni állapota idézi elő. A pécsi akadémia ifjúsága, úgymond a főigazgató, vagyoni tekintetben két csoportba osztható. Az elsőbe tartoznak a tehetősek, akik rendes időben fizetik a tandijrészletet; a másodikba kerülnek a szegény sorsú és instruktorkodásból élő ifjak, kiktől nem lehet s nem méltányos a hónap elején követelni a tandijat; ezeknek bizonyos határ1 1787. dec. 13., 44306/3240. — 2 Az 1785/6. protoc. — 3 U. o. — 4 1787. máj. 7., I5939/62o. — f

i 178S. jan. 24., 3378/191. A kormány e rendelettel tulajdonképen azt akarta elérni, hogy rendkívüli tanulók ne lehessenek az intézetben.