Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

45 alá, miáltal a tanítványok az újra megmagyarázott tanulmányi anyagot kétségtelenül könnyebben átértették s elsajátították. A magánoktatásból az a gyanú háramlott a közönség részéről a tanárokra, hogy a magánoktatásra járó ifjakat minden tekintetben kiválóbb figyelemben részesítik, mint a többieket, sőt a vizsgálatokon is elárulják e személyválogatást ; másrészt meg az a panasz merült fel, hogy, mivel a tanárok gimnáziumi iijak magánoktatására is vállalkoznak, kiveszik a szegényebb akadémiai iíjak szájából a kenyeret. A helytartótanács e fontos okokat tekintetbe véve a magánoktatást eltiltotta.

1 De az anyagi gondoktól terhelt tanárok nem vették tekintetbe a tilalmat ; tovább folytatták a magánoktatást. Sőt mivel a francia háború alatt egyre drágult az élet, ujabb anyagi forrásról is gondoskodtak: i. a tentamenekre készült théziseiket pénzen adták el a vitatkozó ifjaknak és a hallgatóságnak ; 2. tanulókat fogadtak magukhoz szállásra és ellátásra. A helytartótanács e visszaélésekért a főigazgatót tette felelőssé Rausch főigazgató önérzettel felelt. A magánoktatást a Ratio E. is megengedi (210. §. 385. 1.); a tentamenek alkalmával a tanárok a théziseket nem annyira eladták, mint inkább a szülők díjazták a fáradozó tanárokat, elfogadása, különösen ily drágaság közepette, nem oly igen gáncsolni való dolog; a szállásra és ellátásra fogadást ugyancsak a Ratio 253. §. engedi meg. A helytartótanács erre olyként felelt, hogy Rausch mond ugyan valamit, de az is elvitathatatlan dolog, hogy több tanár, különösen pedig Krajner és Branischa valóságos kereskedést űztek a thézisekkel; a Ratio 210. §-át pedig tévesen magyarázta Rausch, mert az nem korrepeticiókról, hanem a rendkivülii tantárgyak tanításáról szól; végül figyelmükbe ajánlja a főigazgatónak s a tanároknak az 1792-ben és 1804-ben kiadott s idevágó rendeletek megtartását.

2 — A kormány tilalmára nem hallgattak el a tanárok ; a megélhetésért való küzdelem kitartókká tette őket. Újra kopogtattak a helytartótanácsnál, mely végre is, nem térhetvén ki a helyzet kényszerűsége elől, a korrepeticiókat megengedte, de megkívánta, hogy előbb a tanárok mutassák ki a korrepeticiók hasznos voltát és az összeget, amelyért végezni akarják. A tanárok abban látták a korrepeticiók hasznát, hogy mivel rendesen gyönge tehetségű ifjak jelentkeznek, a tanárok közvetlenebb vezetése alatt azok lassankint megerősödnek, sőt a közvetlen érintkezés folytán az ifjak erkölcsi felfogása is jobban tisztul s jellemük biztosabban formálódik ; a díjazásra vonatkozólag pedig az a megállapodásuk, hogy valamint a hivatalos napi két órai oktatás után 500 frt a fizetésük, épugy, arányban a magánoktatásra szánt napi egy óra után évenkint 250 frtot szabtak meg úgy, hogy az összeget az iijak 4—6 egyénből álló csoportban fizessék, külön1 1792. márc. 2., 3784. h. t. int. — 2 1804. junius 19., 14024. h. t. i. ; főigazg. fölterjesztés 1804 jul. 31., az 1803/4. protocolumban ; — 1804. aug. 13., 18055. h. t. i.