Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

i8o katholikus vagyonnak a katholikus kézbe való visszakerülését — visszafejlődésnek nevezi. Nem visszafejlődés ez, hanem a jogtalan viszonyoknak megorvoslása. Jutna-e valamelyiknek eszébe ezt mondani, ha az államtól jogtalanul lefoglalt protestáns vagyon visszakerül a protestánsok kezébe ? Akkor ez erény volna; ez esetben ellenben, mivel katholikus magánvagyonnak eredeti czéljára való fordításáról van szó — visszafejlődés, bün. Szomorú jele a történeti igazság teljes hiányának. Átmeneti korszaknak nevezem másodszor azon nagymérvű rendszerváltozás miatt is, a mely az eddigi állapotokat teljesen átalakította. Az állam eddig semmi befolyást sem gyakorolt az iskolák belső életébe ; most egyszerre ő veszi kezébe az összes iskoláknak nemcsak anyagi gondozását, hanem egyúttal szellemi vezetését és ellenőrzését is. Bár készségesen ismerem el s alább bővebben is méltatom, hogy az állam nagy munkát végzett, a kezdetnél tovább jutni azonban nem igen tudott. S ez természetes is. Rákészült és hivatott egyének nélkül vinni keresztül egy rendszert — teljes lehetetlenség. A tanárképzés is teljesen uj dolog volt ; s e korszak nem is mutat egyebet, mint folytonos tapogatózást a tanárképzés kérdésében. Ép ily ingadozást látunk a tanári állás felbecsülésében is ; sok igéret, szerény anyagi ellátás mellett a társadalomban csak most kezdte helyét elfoglalni a tanár; abban a társadalomban, a mely nemesekből, polgárokból és jobbágyokból állott, a tanár egyikhez sem tartozott, a folyton szaporodó hivatalnok-seregbe került tehát bele. — Átmeneti volt e korszak az iskolák belső életében is mind tanulmány, mind kormányzás tekintetében. Ha nem következett volna is be II. József szerencsétlen korszaka, a mely a lassan fejlődő alakulást annyira megzavarta, a szükséges iskolai könyvek teljes hiánya akkor is nagyban hátráltatta volna a tanítás menetének fokozatos fejlődését. Az egész korszakon át folytonos a panasz az iskolai könyvek és segédeszközök hiánya miatt ; s igy bár határozott haladásnak kellene lenni már csak a tárgyak terjedelmében is, — egészben véve gyökeresebb reformot nem sikerült keresztül vinni. Ugyanezt a bizonytalanságot látjuk az administrativ dolgokban is. Az állam mindenre kiterjeszti ellenőrző jogát. A tanár még vakáczióra sem mehet az igazgató engedelme nélkül ; az igazgató semmit sem tehet a felsőbb hatóság beleegyezése nélkül. Még csak a legszükségesebb és legcsekélyebb javítást is kérelmeznie kell a felsőbb hatóságtól, a maga belátása szerint semmit sem tehet ; folyton költségvetésekkel és számadásokkal van elárasztva. Elmondhatjuk,-hogy az államnak ez a túlságos gondoskodása valóságos papirkorszakot teremtett, mely az igazgatónak a kezét mindenben megkötötte. Nem tudta még eltalálni a középutat, mit bizzon a tanári öntudatra, mit követeljen rendeletileg az igazgató utján, s igy megfosztotta őket azon szükséges önállóságtól, a mely nélkül tanári, igazgatói egyéniség ki nem fejlődhetik. Nem tagadjuk, hogy e mellett is voltak kitűnő tanárok, csak azt állítjuk, hogy nem a rendeletek képezték őket : derék tanárokká lettek,