Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

234 kező lett volna: a kinek 300 frt fizetése volt, az minden 100 frt után 2 frtot, a kinek 400 frt fizetése vot, 100 után 3-at, a kinek 500, az 100 után 4-et, a kinek 500 vagy több frt fizetése volt, az 100 után 5 forintot tartozott volna fizetni. — Ez ellen a tanárok egy terjedelmes emlékiratban a főigazgató utján a H T.-hoz fordultak. Kifejezték emlékiratukban, hogy az országgyűlés nem tesz említést arról, hogy a koronázási emlékhez a tanári karnak is hozzá kellene járulnia ; a tanárok már Mária Terézia alatt is ki voltak véve a hadi adó alól ; a tanárok nem tartoznak a földes uri nemesi rendbe ; csekély fizetésükből alig bírnak tisztességesen megélni, annyival is inkább, mert a tanár csak tanár lehet, neki más keresetforrása nincs. S ha mégis kénytelen volna ez adónak nevezhető járulékot fizetni, alábbvaló volna a tanár a parasztnál, a kit épen azért, mert nincs birtoka, kivettek a járulék fizetése alól is. Azonfölül más megyék sokkal csekélyebb dijat vetettek ki a tanárokra ; még az egyetemi tanárokra is kevesebbet szabott ki Pestmegye is. Hozzájárul, hogy a megyék is kiveszik a nyugalmi dijas katonákat, mert a hazáért szolgáltak ; hát a tanárok nem a hazáért áldozzák-e fel csekély fizetésért egész életüket. — Hogy a lelkes hangon és alaposan megirt emlékiratnak mi volt az eredménye, arról nincs tudomásunk. Mint láttuk, a helyettesítés alkalmával is elég méltányos volt az állam, bár sokszor nagyon is kevés tiszteletdijat utalványozott oly tanároknak, a kik két osztályban is tanítottak. Igy Kovács János, a kit ő felsége 1777. márcz. 9 én nevezett ki a hum. oszt.-ba tanárnak, 1777. nov. 21-én a H. T. utján 100 frtot kapott, mert az elemi osztályokban is tanított. Ha a tanár megbetegedett, fizetését megkapta; az őt helyettesítő tanártársa azonban az illető tanszéknek járó fizetésnek csak a felét kapta a tanulmányi alapból (1789. decz. 9.). Fennebb is említettünk már több esetet; Vértessy, Maxai, Geisz és Dávid tanárok is megkapták a helyettesítés idejére az illető tanárnak járó fizetés felét. Ugy látszik a kormány fizette az útiköltséget akkor is, ha a tanárt egyik intézetből a másikba ő helyezte át. Ezt következtethetjük a H. T. azon leiratából, a melyben a fönnebb említett Szaller Györgynek útiköltsége ügyében beadott kérelmét avval utasítja vissza, hogy a kért összeget azért nem kapja meg, mert már két izben is el kellett volna mozdítani. Intézkedett a kormány még arra az esetre is, ha a tanár örökös vagy végrendelet nélkül halt meg. Ekkor vagyonának azon részét, a mely a tanulmányi alapból eredt, ugyanezen alap örökölte, a többit a kir. kincstár. Hogy a tanári kar csekély jövedelme mellett is szívesen adakozott jótékony czélokra, mutatja az, hogy az igazgató 1800. decz. 5-én utalványt küldött a Pesten felvehető 30 frtra, mely összeg, Bodnár Antal, egri tanár felszólítására önkéntes adománykép gyűlt össze a győri főgimnáziumban. Rá, decz. 15-én az igazgató megkapta a nyugtatványt a 30 frtról; a küldött utalványt Grigely József, a budai főgimnázium I. hum. oszt. tanára vette át Bodnár Antal részére.