Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

193 ismeretágakat, a melyekre a jövendő polgárnak feltétlenül szüksége lesz, — ezek a kötelezett tárgyak ; megjeleli viszont azokat is, a melyekre egyeseknek, külön-külön hivatásuk szerint lesz szükségük — a nem kötelezett, rendkívüli tárgyak. — A jezsuiták gimnáziumában is külön csoportot tüntetnek fel a gramatikai tárgyakat és a poétikát és rhetorikát tanulók, de nem voltak határozottan különválasztva ; a Ratio a gimnáziumot már határozottabban elkülöníti al- és főgimnáziumokra s mindegyiket egy magában álló egésszé kerekíti ki úgy, hogy a ki az alsóbb osztályokat elvégezte, bizonyos fokú ismereteket visz magával akár a gyakorlati életbe, akár a felsőbb intézetekbe lép. Ez az elv lesz azután uralkodó közoktatásunkban a legújabb időkig. A második nagy elv a tanügyi dolgoknak teljes centralizálása, az állami felügyelet. A megelőző korszakban, bár az államnak meg volt is törvényileg határozva a felügyeleti joga, nem igen gyakorolta, legfeljebb, mint gimnáziumunk történetében is láttuk, csak annyiban, hogy az alapítás, építés, kisajátítás körül fölmerült nehézségeket hárította el; a tantárgyak megjelelésébe, az intézet belső vezetésébe semmi befolyást nem gyakorolt. Most a H. T. kezében központosult minden ; ez szabott meg minden külső és belső dolgot, ez adott utasítást a főigazgatóknak, ezek viszont ellenőrizték az igazgatókat, a kik ismét a tanárok közetlen felügyelői voltak. Röviden említettük, de újra ki kell még emelnünk azt a szerető gondot, a melylyel a testi ápolás ügyét is felkarolta, kötelezővé tevén a rendszeres játékok gyakoroltatását az ifjúsággal. Ki kell emelnünk azt a lelkes hangot is, a melyen a tanári hivatás magasztosságáról, az ország jólétére irányuló működésök fontosságáról megemlékezik. És ezért hangsúlyozta azután azt is, hogy nem szabad visszaborzadni semmi áldozattól sem, ha a tanárok fizetéséről, nyugalmi dijáról vagy árván hagyott családjukról kell gondoskodni. Sajnos, hogy e szépen kifejezett elvek mind meg nem valósulhattak, a minthogy — mint látni fogjuk, a tanárok ellátásáról való ily nagylelkű gondoskodás is csak irott malaszt maradt. A következőkben ugyanazon felosztás alapján tárgyaljuk az átmeneti korszakot is, mint az előbbit, egymásután szólván a gimn. osztályairól, tárgyairól, az igazgató és tanárok hatásköréről, a tanulókról. A gimnáziumnak annyi osztálya volt a Ratio megjelenéseig, mint a jezsuiták idejében, még az elnevezéseket is megtartották. Mint a jezsuiták korszakának tárgyalásában említettük, a parva osztály csak elemi ismereteket tárgyalt, sőt voltak náluk még alsóbb fokozatok is, a melyeken a legelemibb ismereteket tárgyalták. A Ratio az elemi osztályokat teljesen külön választotta a középiskolától s scholae vernaculae, nemzeti iskolák nevén külön tantervet szabott meg számukra. A tehetségesebbek, s főleg azok, a kik tanulmányaikat a gimnáziumban szándékoztak folytatni, a rendes tárgyakon kivül tanulták I. a latin nyelv elemeit, 2. a rajz, mértan és fizika elemeit is. Ez intézkedését a Rationak azonban, ugy látszik, nem hajtották 13