Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897
288 Megjegyzések a statisztikai kimutatásokhoz. A tanulókra vonatkozólag csak nagyon is hiányos adatok állanak rendelkezésünkre. A tanulóknak puszta névsora meg van ugyan 1776-tól fogva, de az anyakönyvek csak 1796—1801-ig vannak meg, csak hogy ezek is szórványosan s egyes osztályokról. A mi az iskolázás tartamát illeti, a Ratio behozatala után is ugyanazt tapasztaljuk, mint az előző korszakban, hogy t. i. az I. osztályba beirtaknak csak kevés százaléka végezte el a teljes gimnáziumi folyamot. 1777-ben az I. gr. osztályban 107 tanuló volt; a másodikban már csak fele maradt meg ; a III.-ba aránylag elég számosan jutottak el. Az I. hum. osztályban ismét tetemesen megfogyott a számuk ; az utolsó osztályban pedig a 107 tanuló közül már csak 18-at vagyis 6°/ 0-ot találunk. Ha a főgimnázium népességét osztályonkint és egészben tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy aránylag a III. osztályból maradtak el legtöbben; s ezt természetesnek fogjuk találni, ha figyelembe vesszük, hogy az első három osztály befejezett egészet képezett, a honnan a tanuló más pályára léphetett. — 1778-ban, midőn a Ratio tantervére történt az átmenet, feltűnő sokan, 25-en maradtak vissza az I. osztályban. E nagy számot azon körülményből magyarázhatjuk meg, hogy most vált külön az uj rendszer I. gr. osztálya a régi rendszer parvistáitól és principistáitól. Ez utóbbiak az elemi iskola felsőbb osztályába kerültek. Az említett évben még ott voltak az I. osztályúak között; mivel azonban kellő haladást nem birtak felmutatni, hátramaradtak ismétlőkül. — A legtöbb uj növendéket már a III. gr.-, főleg azonban az I. és II. hum. osztályban találjuk, a kik a környéken levő algimnáziumokból jöttek ide tanulmányaik folytatására. — 1780 után sokan maradtak el az egyes osztályokból; még jobban megfogyatkozik a tanulók száma 1786. a tandíj behozatala után, az elsőbe pedig feltűnően csekély számban iratkoztak be. — 1790 után ismét fokozatos gyarapodást találunk minden osztályban, főleg azonban az első osztályban ; később azonban az I. és II. hum. osztályaiban is ugy, hogy egyes években számuk 80-ra is felszökkent, egy izben pedig 104 volt a II. hum. oszt.-ban. Mellesleg megjegyezve bajos megértenünk, hogyan boldogulhatott egy tanár oly sokféle tárgygyal és annyi növendékkel. Ugyanezen években azt is tapasztaljuk, hogy a III. gr. és az I. II. hum osztályban több és több ismétlő maradt; különösen pedig a III. osztályban főleg azok, a kik a felsőbb osztályokba szándékoztak lépni. Az érdemsorozatokból csak pár évről van adatunk, s igy az osztályozás alapjáról, értékéről sem alkothatunk tiszta fogalmat. Az osztályismétlésre csak a III. rendűek voltak kötelezve. Ha a rendelkezésünkre álló érdemsorozatokat tekintjük, azt látjuk, hogy aránylag igen kevés a III. r. s igy az osztályismétlésre kötelezett s ha csak ebből kellene megítélnünk az oktatást, akkor az eredményt általában igen jónak mondhatnók.
