Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

83 A következő részben a humaniórák elsajátítására szükséges kézikönyveket sorolja fel e csoportok szerint : grammatikusok, latin ékesszóló irók ; a költészetről és költői műfajokról irók ; történetírók az egyes nemzetek szerint. Magyar- és Erdélyország történetére a következőket sorolja föl : Bonfinius Antonius : ad annum C. 1495. ; appendicem addidit Joannes Sambucus. — Istvánfius Nicolaus, Continuator Bonfinii ad annum C. 1612. De Thuróczy Joan. Chronica Ung. — Ranzanus Petrus : Epitome rerum Hung. — Dillichius Vilhelmus : Chronica Ung. — Helsius Levinus in chronologia Hung. — Reusnerus Elias in genealógia Hung. — Ens Caspar : Epitome rerum Hung. — Szentivanus Martinus in miscellaniis curiosis et opere speciali, — Révay Petrus. — Bocskayus Abrahamus : in Chronol. Ung. subjuncta a Bonfinio. — Inchoffer Melchior: in aunalibus Eccl. Ung. — Mausolaeum Regum Hung. — Ritius Michael, de Regibus Ung. subjuncta a Bonfinio. — Orthelius Hieronymus ad annum C. 1606. A többi tudományra felsorolt irók, valamint az ajánlott költők is — Vergilius, Ovidius, Plautus, Terentius, Seneca, Martialis — Ianus Pannoniuson kivül nagyobbára jezsuita irók és költők. A befejező rész »Praxis concionatoria« cimen szabályokat és utasításokat ad a szentbeszéd készítésére. A szabályok jobbára megegyeznek a szónoklat c. fejezetben tárgyaltakkal, csakhogy e részben a-szentbeszéd tárgyához és czéljához alkalmazta s a példákat is e körből válogatja ; s a fődolog nála itt is az, hogy utasításokat adjon, hogyan kell őket megszerkeszteni. Az utolsó fejezet elsorolja az egyházi szónoknak szükséges műveket ; nagyobbára jezsuita irókéi ; a régebbi irók közül csak Temesvári Pelbártot említi föl. * * * A kézikönyvnek imitt közöltük rövid vázlata is belepillantást enged azon szellembe, hogyan taníthattak a jezsuiták a Ratio alapján fönnebb közölt tanterv szerint iskoláikban. Hogy szabályaik csak egyoldalúak voltak, mert csak egyes klasszikusok követésére szorítkoztak, hogy a műfajok meghatározásában és osztályozásában nem haladást, hanem csak zűrzavart találunk, azon sem nem csodálkozhatunk, sem nem ütközhetünk meg. Mert hisz Ratiojuk egyrészt szigorúan előírta a fejtegetendő szerzőket, előírta az elméleti irókat is, másrészt föltétlenül kizárt minden önállóságot a tanárban és tanítványban egyaránt. De még a Ratio szigorú előírása s a kevésbbé tisztult esztétikai szabályok mellett is bizonyára alaposabb eredményt értek volna el, ha életet öntöttek volna beléjök azzal, hogy a legkiválóbb szerzők alapján fejtegetik. Nem az uj módszer szellemét értjük itt sem, ezt nem is kívánhattuk volna tőlük korukban ; de az előirt módszer nagyon közel jár az újhoz, s csak csekély önállósággal is jó és ügyes tanár kezében eredményes lehetett volna. Csakhogy ők nem arra törekedtek, hogy a műfajok lényegét, szellemét értessék meg növendékeikkel, hanem 6*