Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

74 Minden héten 5 előadó nap van 4 órával, szüneti napokon esetleg még két óra, összesen tehát 22 órája volt egy tanárnak. Az óraszám elég nagy, de mégsem akkora, hogy a tanárt elnyomhatta volna, annyival kevésbbé, mert a tanár ritkán javított otthon gyakorlatot; ezt a munkát rendesen az iskolában végezte ; legföljebb talán a felső osztályok tanárai javították otthon a havi dolgozatokat, erről nincs külön említés. A gyakorlatjavítás közben kérdezték ki a leczkét a decuriok, a tanárok csak egyeseket kérdeztek később ; a decuriok pontokkal jelölték az elkövetett hibákat, a melyeket a tanár csak a délutáni leczkefelmondás alatt nézett át s igy nem igen győződhetett meg a decuriok eljárásának helyességéről s igazságos voltáról. Mindenek fölött pedig nehéz volt megnyugodni az alsó osztályú 9—12 éves tanulók ellenőrzésén. Mintha leolvasnók ez eljárásra adott szabályokból, hogy az emlézés volt a fő, nem pedig az értelem. Erről a tanár legföljebb a gyakorlatok javítása alkalmával győződhetett meg. S ugy látszik erre is volt a' suly fektetve, mert minden órára külön gyakorlatot adtak fel, csak azt bajos ismét elképzelni, hogyan javíthatta ki alaposan a tanár a dolgozatokat az alsó osztályokban, ahol 100, sőt 200 tanuló is volt együtt. — A magyarázatra és ismétlésre szánt idő fél óra, vagy még ennél is kevesebb alatt bajos bármely csekély anyagot is alaposan elvégezni, különösen ismét az alsóbb osztályokban, a hol osztályösszevonás esetében 200-nál több tanuló is volt együtt. Ekkora tömeg mellett hogyan győződhetett meg a tanár ily rövid idő alatt, hogy megyarázatát jól meg is értették — nehéz elgondolni ! A tanulók a gyakorlatjavítás közben sem henyéltek, mindig foglalkoztak valamivel; azonban már e foglalkoztatás is kétes becsű lehetett kisebb tanulókkal, az ellenőrzés pedig ismét csak felszínesen történhetett. Az előadott tárgyak, mint a beosztásból látjuk, igen szükköriiek voltak, főleg a latin s részben a görög nyelvi finomságok elsajátítására szorítkoztak, vagyis első sorban alaki képzésre. A tanár adhatott tárgyi magyarázatokat is, de mindig oda van téve e figyelmeztetés: moderate, csak csínján, módjával. Ismeretkörük tehát a latin és görög nyelven kivül főleg csak az ókori népek történetére szorítkozott, s ebből is csak a legfőbb elemeket tanulták meg, azt is csak a tanár magyarázata alapján mintegy a latin és görög nyelv függelékeül s igy alaposságról alig lehetett szó. Alapos s elég széleskörű ismeretek nélkül pedig az alaki képzés sem lehetett biztos, s ezt a gyakorlatokra adott utasítások igazolják. Alsóbb osztályokban — egész természetesen egyes mondatok fordítására szorítkoztak. A felsőbb osztályokban már összefüggő tételeket kaptak a növendékek, de mindig valamely megjelölt szerzőt, rendesen Cicero levelét vagy beszédét kellett utánozniok. S még a legfelső osztályban is, a hol már önállóan kellett volna dolgozniok, a tanár nemcsak a tételt jelölte meg, hanem még a képes kifejezéseket vagy egyes Íróknak utánzandó helyeit is. E megkötöttség épen nem szolgált az önállóság fejlesztésére. Különben is ugy látszik, ez eljárásuk egész ter-