Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

vn teljesen. Megállott, megadta magát az isteni akaratnak, a mely határt szabott az embernek, a melyen túl nem mehet. Tudománya tehetetlenségét élő hitével pótolta. »Majd ha a másvilágra jutok, akkor megtudok erről a dologról is mindent, most semmit sem tudok. Csak az lesz különös — tette hozzá kedélyesen — hogy az én tanítványaim, a kik előbb haltak meg s most ott már mindent tudnak, engem fognak majd felvilágosítani arról, a mit nekik megmagyarázni nem tudtam.« Igen, te fenkölt lélek, tisztán látod mindazt, a mit mi csak nem is sejtünk. E nagy útra szerencsésen készültél el, szerencsésen végezted el, Isten veled ! Testedet visszaadtad a földnek, lelkedet az égnek, — de nem egészen ! Itt maradt kutató értelmed nyoma az utónemzedéknek buzdítására, itt marad munkás életed például. Tedd meg velünk azt a jót, a mit nekünk halálos ágyadon megköszöntél : imádkozzál értünk, hogy példádat követve mi is oly erényes és munkás élet után láthassunk viszont ! Addig is, Isten veled. Ave pia anima ! ACSAY FERENCZ.