Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

56 nag}- buzgalmat fejtett ki s fáradozásainak mindenütt kiváló gyümölcseit hagyta. Több évig volt tanár a bécsi egyetemen is, több semináriumnak és gimnáziumnak volt igazgatója. Ily széleskörű működés jellemzésére méltán volnánk kíváncsiak, mert nagyon is tanulságos volna, de röviden csak azt mondja az elogium, hogy ez állásokra kiváló képessége volt ; a mit úgyis elgondolhatunk magunk is. E helyett ismét csak lelkiismeretes papi életének jellemzésével foglalkozik. — Találunk ily elogiumokat a későbbi évekből is. így Begányi Lászlóról, a ki 1701-ben volt a principisták tauára, azt mondja az elogium irója, hogy elöljáróit oly napirend megszabására kérte, hogy minden perczét saját tökéletesedésére fordíthassa ; másodszor, hogy azonnal figyelmeztessék, mihelyt a kiszabott napirendtől eltérne. — Hevenesi Gáborról, a ki öt évig volt a győri gimnázium tanára, Maurisberg ezt írja »emlékirataiban« : »a gyermekek odaadó nevelése miatt a legjobb tanár volt ; kiváló szerénysége miatt egyesek Alajosnak, mások angyalnak nevezték.« — Ez utóbbi még a legbehatóbb, bár rövid jellemzés ; a többi egyaránt nem enged belepillantanunk a jezsuita tanár egyéniségébe, nevelő eljárásába, oktató módszerébe ; ép azért ez elogiumok kivonatozásával nem is foglalkozunk többet. Befejezésül még azt tartjuk érdemesnek fölemlíteni, hogy az egyes tanároknak mily mellékfoglalkozásuk volt. Mig az igazgatókra nézve azt találjuk, hogy bár az intézetben nem tanítottak is, az intézeten kivül sok mellékfoglalkozásuk volt, addig elismeréssel kell kiemelnünk, hogy a tanárok mellékfoglalkozása szorosan az intézeten belül maradt. 1700-tól kezdve pontosan fel van jegyezve minden tanárnak mellékfoglalkozása. A tüzetes felsorolást elhagyjuk, niert czélszerütlennek tartjuk ; ép azért általánosságban csak azt említjük föl, hogy a rhetorika tanára volt egyúttal elnöke a gimnáziumi ifjak Mária-kongregációjának. A poétika tanára a vasárnapi hitszónok vag}

7 a tanulók házi extortatora (ugy látszik a jezsuita növendékeké vagy a konviktoroké). A syntaxis tanára rendesen ünnepi hitszónok. A grammatika tanára a növendékek elmélkedésére ügyelt föl ; a principisták, néha a grammatisták tanára a színházi szereket gondozta. A legfiatalabb tanárnak, a parva tanárának a tiszte volt, hogy a szegény tanulókról gondoskodott a portánál. Midőn a konviktus létesült, rendesen egyik tanár volt a konviktus regensének segédje ; mivel évről-évre változott, ép azért nevöket sem soroljuk fel a regenseké mellett. — 1767-ben azt találjuk följegyezve, hogy a gram, osztály tanára egyúttal a saját osztályának extortatora, a princ. oszt. tanára pedig a németajkuak exhortatora volt. 1769-ben a princ. o. tanára a princ. és parv. osztálynak volt magyar katekétája, a parv. oszt. tanára pedig ugyanazon osztályok német katekétája. Ugyanezt találjuk a következő években is kivéve a két utolsót, a melyekről semmi följegyzés sincs.