Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

V a melyért 1878-ban a bécsi villamos kiállításon haladási érmet nyert. A galvánelemekhez is saját találmányú szénlemezei voltak, a melyeknek elektromotoros ereje jóval felülmulta az addig ismert elemekét. Tudományáért való odaadó lelkesedését, fáradhatatlanságát mutatja az, hogy mikor erejüket próbálta ki, még éjjel is, majdnem óránkint fölkelt megvizsgálásuk végett. 80 éves kora nem akadályozta abban, hogy régibb találmányú osztógépének tökéletesítésével is foglalatoskodjék, a mi pedig nagyon is ép szemet követel. Ez osztógép eredetije is Pannonhalmán van. E gép segítségével üveglapra, egy milliméternyi területre 600—1000 vonalat lehet húzni. Még az ő általa készített ilyen, u. n. üvegrácsokkal tesznek máig is fénytani kísérleteket az egyetemen. Az idő csak lassan tudta megvásni az erős szervezetet. Hallása gyengült legelőbb. Szeme még sokáig ép maradt, még a legutóbb is szabad szemmel olvasott s ritkán használt szemüveget. Arra azonban már alkalmatlan volt, hogy physikai kisérleteket tehessen. S ez esett neki terhére, mert munka, foglalkozás nélkül egy perczig sem tudott lenni. Mikor nov. 21-én a haldoklók szentségeinek példásan ájtatos felvétele után beszélgettem vele hosszú és fáradságos életéről, ezt válaszolta: »Kedves rendtárs úr, életem hosszú volt, de a munka sohasem fárasztott ; hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk!« ü igazán a munka embere volt utolsó perczéig. A mit a legutolsó időben tett, az előttünk nem ment munka számba ; de ő azért minden perczét ugy el tudta foglalni, hogy mindig tett-vett valamit, hogy soha ne unatkozzék. S a jó Isten a testi épség mellett megajándékozta azzal az áldással is, hogy szelleme is épen működött majdnem halála napjáig. Emlékezete először az ujabb dolgokra nézve hagyta cserben, később már régiekre is ; az idő lassankint összefolyt emlékében, a napokat, heteket nem birta külön választani, később az egyes éveket sem tudta megkülönböztetni, de szelleme, értelmi képessége folyton ép volt. Halála előtt egy héttel, mikor emlékezete teljesen elhomályosult, s azt sem tudta, hogy hol van, a physikai tételekről teljes ép elmével vitatkozott. S e szellemi épség megmaradt mindaddig, mig csak a haláltusa be nem állott. De e komoly, tudományos jellem nem volt azért rideg a társaságban ; ellenkezőleg, szerette, kereste a társaságot, s minden iránt érdeklődő lelke érdekes tárgyakat tudott felvetni s érdekesen fejtegetni. De itt is a logikát kereste mindenütt. A jó éleznek jóizüet tudott nevetni ; de ha nem találta meg benne a logikát, boszankodott az elmondóra, de azokra is, a kik ily értelmetlen dolgon nevetni tudtak. Még pár évvel előbb is szívesen vett részt