Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

tanácskozásra s döntsön velük kötelező erővel a káptalanra. Lósy ezt hosszadalmasnak találta s jobban ajánlotta a rektornak azt a javaslatát, hogy csak a győri püspök tárgyaljon a káptalannal s az eredményt ő elé terjesszék. Ir (jun. 7.) egyszersmind a káptalannak s kéri, engedje át a házakat, mit — meggyőződése szerint — annyival inkább megtehet, mivel nem világi, hanem kegyeletes célra s az egyház javára tenné. Újra, meg újra (jun. 13. és 18.) sarkalja Draskovitsot is, legyen rajta, hogy az egyezség hamarosan megtörténjék, különben a tanuló ifjúság adja meg az árát.

1 Nem is hagyta Draskovits az ügyet sokáig húzódni. Látván, hogy a káptalan nem enged s háta mögött tudván a primást, a királyt, (III. Ferdinánd) s általa a győri katonai parancsnokságot, a házak erőszakos megvételére szánta el magát. 1637. junius 23-ra berendeli udvarába révfalusi, szigeti és pinnyédi jobbágyait, kik »botokkal, szablyákkal és puskákkal voltak.« Ezek egybegyültével Karkovánv János tiszttartóját, két udvari darabantja és hét jobbágya kíséretében a házak megbecsülésére és megvételére küldte. Hirét vévén a káptalan a dolognak, Lónv Mihály, Beny János és Chekovics István kanonokokat küldte a helyszínére, a kik rögtön Szapárv András, Győrvármegye alispánjához fordultak s hivatalos bizottság kiküldésére kérték. Az alispán Bodó György szolgabírót és Benkovits Péter esküdt ülnököt rendelte ki. Előttük a kanonokok kijelentették, »hogy ők egyáltalán fogva meg nem engedik, hogy — a püspök emberei — hatalmasul a házakat elböcsüljék, hanem ő nagysága — Draskovits püspök — törvényei és igasságal vegye.« A házgazdáktól is megkérdezték a kanonokok, el akarják-e adni házukat, — nem ; sőt az egyik azt felelte, »hogy inkáb lábbal fogva vontatna ki az házból magath, hogy sem el adjia.« De ez nem használt semmit. A püspök tiszttartója, fegyveres kísérettel levén, kész volt az erőszakra is. Növelte bátorságát a kirendelt német muskatéros csapat, mely parancsszóra körülfogta a házakat s az érdekelteken kívül senkit sem eresztett be. A tiszttartó kijelentette, neki meg kell becsülnie s ura számára megvennie a házakat. Beny János kanonok nem akarta beereszteni a becsüsöket, mire a tiszttartó haragra lobbanva, hangos szitkozódással félre lökte a kanonokot s embereivel megrohanta a házakat, betörette a palánkokat s ajtókat. így jutottak be a becsüsök. A becslés megtörténte után Draskovits püspök Sebesy György esküdt ülnököt küldte a házgazdákhoz, hogy vegyék föl a házak megítélt árát, különben valamennyit kihányatja. Nagy sirás, jajgatás tört ki erre a házak lakói közt s azt izenték a püspöknek, házuk nem eladó, s készebbek inkább meghalni, mint kivonulni. Végre is Csiszár Gergelynek, az egyik ház tulajdonosának intelmére, hogy a király akaratából történt a házfoglalás és becslés, fölvették a házak árát. A püspök emberei, harmadnapra a történtek után, két hivatalos személlyel : Bodó György szolgabiróval és Sebesy György esküdt ülnökkel 1 Gy. K. M. L. Cira, theca XXI. 968.