Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

23 9- A délelőtti prédikációk ügyében a primás és a káptalan döntenek. Kathekizáló beszédeket délután is tarthatnak a társaság tagjai. 10—12. Az említett körmenetekre, temetésekre, az elemi iskolára, a karimára és karénekre vonatkozó követelését fentartja a káptalan. 13. A tanulóktól elkövetett bűntény minősége szerint más-más lesz az itélő szék. 14. A káptalan biztosítja védelméről a társaságot, csak állítsa ki a felsorolt pontokat megerősítő okiratokat. A király is, a társaság is kiadta (1629.) a káptalannak az elsorolt pontokra vonatkozó biztosító okiratot.

1 A megtelepedés első és legnagyobb nehézségein átesett a Jézustársaság. 2. A kollégium és gimnázium alapítása és fejlesztése. Az annyiszor emiitett négy ház szolgált 1627. jul. 15-től fogva a társaságnak részben lakóhelyül, részben iskolául. Az iskolázás megkezdését Dallos püspök már 1626. őszére tervezte, de az ismert nehézségek miatt egy évvel eltolódott. A gimnáziumi tanárok és tanulók névsorát tartalmazó jegyzőkönyvek ugyan 1630-tól vezetvék rendesen, de Dallos püspöknek naplójegyzetei nyomán : (1627) »okt. 24. vasárnap Káldy atya a szentbeszéd után megállapította az iskolázás leendő megkezdését és felszólította a szülőket küldjék fiaikat iskolába«

2 abban kell megállapodnunk, hogy 1627. őszén, vagy 1628. elején kezdődött meg a rendszeres iskolázás. Alig kezdték meg a jezsuiták két irányú, de egy azon célra törekvő működésűket : a hithirdetést és a gimnáziumi oktatást, már is elégtelennek bizonyult a kollégium 8—9 tagból álló személyzete. Különösen kevés volt a tanításra képesített tagok száma ; a tanulóké meg nőttön nőtt. Gondoskodni kellett a tanári személyzet gyarapításáról s az iskola helyiségek tágításáról. Ekkor (1630. márc. 24.) hal meg Dallos Miklós püspök, ki szülővárosának, Győrnek vallás és tanügye érdekében kifejtett fáradhatatlan buzgalmával soha el nem évülhető érdemeket szerzett magának. A győri jezsuiták hatalmas pártfogójukat, erkölcsi s anyagi támogatójukat vesztették benne. Utódául Sennyey István, veszprémi püspököt s királyi kancellárt nevezte ki a király (1630.). Sennyey is azon főpapok közé tartozott, akik első sorban a jezsuitáktól várták a hit és tanügy felvirágozását. Ebbeli érdeklődését mindjárt székfoglalása után kimutatta. Sürgetve szólítja fel Forró György provinciálist, egészítse ki a cél sikeres elérésére a kollégium 1 U. o. XXVII. 3828., 3836. és 3832. _ » U. o. XXVII. 3833—34.