Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

II val. El is hivatta magához Káldyt s felszólította, forduljon ügyükben a prímáshoz, vagy járjon el ő fölsége meghozott határozata szerint. 1 Káldy Pázmány Péterhez fordult panaszával, a ki okt. 7-én Nagyszombatban kelt levelében atyai szeretettel kéri a káptalan tagjait, mozdítsák elő a szent ügyet ; figyelmezteti őket, hogyan adnak számot Istennek, ha meggátolják a lelkek üdvösségét ; vegyék tekintetbe az emberek Ítéletét ; ne engedjék, hogy a mit jószántukból nem akarnak megtenni, kényszerülve kelljen megtenniök. Reményli, hogy a káptalanhoz intézett ezen első kérelme nem marad hatástalan. 2 E levelet Dallos a káptalannak is felmutatta s egyúttal tudtukra adta, hogy a király végzésének végrehajtására a királyi kamara biztosokat fog kiküldeni. Óhajtaná, hogy Pandelhofer Nikodém győri kapitány és Zichy Pál alezredes szerepeljenek a házak átadásánál. Okt. 23-án megérkeztek a kamarai biztosok : Ordódy Gáspár, kamarai tanácsos és Rachoviczky György, titkár. Megbizó-levelükben kijelenti a kamara elnöke, hogy királyi rendeletből küldi a biztosokat Győrré a házak átvételére ; s kéri Dallos püspököt, kihez a levél intézve van, támogassa tőle telhetőleg a biztosokat.

3 Pandelhofer és Zichy átadták a biztosoknak a házakat és a Gregoroviczi-telket. Majd meg nyomban rá Káldy és Maurak veszik át hivatalosan lakásul.« — A káptalan egyet gondol s néhány órára az átadás után, két tagja által tiltakozását nyújtja át a biztosoknak az átadás ellen.

4 De evvel nem éri be, a megyei törvényszék elé viszi az ügyet, okiratot állíttat ki vele, hogy a házakat erőszakkal vette meg Dallos püspök a Jézustársaság számára. Ez irat szerint annak idején (1627.) Egry Márton szolgabíró és Kun Miklós esküdt a káptalan kérelmére megjelentek Dobronoky és Maurak atyáknál s a volt háztulajdonosoknál s tilalmazták a káptalan földesúri jogának megsértését, s jegyzőkönyvbe vették a házak eladásáról, illetve megvételéről elmondott vallomásokat. Az atyák kijelentették, hogy nem vettek semmit ; Dallos János vallomása, hogy az ő feleségének szándéka sem volt házát eladni; Stahel meg ugy nyilatkozott, hogy »soha nem ároltam és el sem adtam volna, de Nicodemus Kapitán Uram, császár parancsolattyával urgealt és az Generális Uram is parancsolt ; En kétezer forinton veöttem, hogy attam volna el tizenkettőd fél száz forinton, hanem még gonosz szókat is szóllott, Buabnak (Bube) mondot és Szakkennentnek is néhányszor, én nem is akaratomból cselekettem.« Ezek után a törvényszék ovóiratot adott ki (1628.) a káptalan jogainak megvédésére. 5 Hivatalosan értesítették e végzésről Dallos Jánost és nejét, Grebechy Ilonát, kik az irat megolvasása után ugyancsak a megyei törvényszék 1 Dallos naplójegyzetei, u. o XXVII. 3833—34. — 1 Győri tört. és rég. füz. I. 170-71. — 3 Gy. K M. L. XXVII. 3829. és Dallos naplójegyzetei, u. o. XXVII. 3833—34. — ? U. o. — 6 U. o. XXVII. 3830.