Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

IO gondot fordítottak. Nag}' számmal létesítenek lelkészi államásokat s emelnek iskolákat. Elükre hires külföldi iskolákon, egyetemeken tanult egyéneket állítanak. Iskoláikat határozottan hítelveik szolgálatába szegődtetik; szóval mindent elkövetnek ügyük előmozdítására, felvirágozására. Gondoskodásuk megtermé gyümölcseit : a XVI. század végén, még jobban a XVII. elején tulsulvban vannak. Velük szemben a katholicizmus csak alighogy meg bir állni, sőt egyre gyengül, hátrább szorul. Megdöbbenéssel veszik ezt észre a mélyebben gondolkodó katholikusok, átlátják, hogy tenni kell, ha ügyüket vesztére hagyni nem akarják. E tekintetben Oláh Miklós, esztergomi érseket illeti a főérdem, ki a Jézus-társaságban lelte föl ama munkásokat, kik Magyarországon még egyszer diadalra juttathatják a katholikus hitelét és oktatás zászlaját. Az 1540-ben alakult Jézus-társaságnak eleinte az volt a terve, hogy keleten kártalanítja a nyugaton akkora teret vesztett katholicizmust. De e terv- kivihetetlennek bizonyult, miért is a reformáció elhódította terület visszaszerzését határozta el a társaság. Ez ujabb tervnek megfelelőleg szerveződött a társaság. Hamar megértették, ha fel akarják venni a harczot a protestántizmussal, hasonló fegyverekkel, mint azok, kell dolgozniok. A szószék, iskola és irodalom voltak e fegyverek; ezek a politika és társadalom alakító eszközei. E fegyverekkel léptek ki a jezsuiták is a tettek terére s rövid idő alatt bámulatos sikereket értek el Európa-szerte. Mindenütt, a hol csak megfordultak, a hol letelepedtek, működésük nyomában járt a katholikus hitélet és iskolaügy sarjadzása és felvirágzása. A'jezsuiták letelepítésénél jobb eszközt, módot nem találhatott volna Oláh Miklós a magyar katholikus egyház fölsegélyézésére s megerősítésére. 1561-ben hozta be őket Bécsből Nagyszombatba, hol még azon év végén megkezdték az ifjúság rendszeres tanítását. Hét évi munkálkodásuk után szépreményekre jogosító intézetük tüz martaléka lett s minthogy támogatójuk nem akadt, kénytelenek voltak hazánkból elköltözni. Másod izben (1586) Draskovits György, kalocsai érsek telepítette le a jezsuitákat Magyarországon. E buzgó főpap anyagi jólétükről is gondoskodott. Rudolf királynál kieszközölte számukra a turóczi prépostságot, melyhez Znióváralján és Sellyén kivül számos kisebb nagyobb helység tartozott. Iskolát Turóczon nyitottak, de ellenségeik folytonos zaklatásai miatt már 1598-ban Sellyére tették át. Minthogy azonban a törökök közelsége miatt (Esztergom török kézen volt) ez a hely sem látszott biztosnak, Forgách Ferenc, esztergomi érseknek beleegyeztével 1615-ben Nagyszombatba vonultak. Ez időtől fogva a város lett működésük főhelye. Fokozott lendületet ügyük 1616 óta nyert, mikor Pázmány Péter, volt jezsuita, az esztergomi érseki székbe jutott. E nagy főpap s önzetlen hazafi, meg levén győződve, hogy a híthirdetésen kivül a vallás-erkölcsi neveléssel párosult iskolai oktatással lehet csak a meggyengült katholicizmust újra lábra állítani, szive egész melegével, lelke teljes hevével karolta fel a jezsuiták törekvéseit. Erkölcsi, anyagi támogatást nyújt nekik,