Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

173 minden anyagi dologra ő ügyelt fel s mindezek kezeléséről a regensnek adott számot. Jegyzéket tartozott vezetni a növendékek hibáiról, jó tulajdonságairól s ezt a regensnek be kellett nyújtania. Szóval mindenben kezére kellett lennie a regensnek, hogy a növendékek testi, lelki nevelése mentől jobban s biztosabban haladhatott legyen elő. Példás, erkölcsös élet, lelkiismeretes munkásság, szigorú pontosság, odaadó és szeretettel párosult oktatás és vezetés a nevelőben olyen vonások, hogy velük a fogékony ifjú elmét, szivet kitűzött céljainak teljesen megnyeri, leköti. Gyérek adataink, egészben véve csak kettő van, melyekből a győri konviktusra következtethetünk : de azt látjuk belőlük, hogy a tapintatos nevelés pezsgő életet, példás erény- és tudományszeretetet fakasztott a zsenge ifjak szivében, lelkében. Számuk nem lehetett nagy, alig haladta meg a 30-at. E kerek számot véve föl, igen kedvező szinben tünteti fel az állapotokat az a 22 tanuló, kik 1749-ben tanulmányi előmenetelükért jutalmat nyertek. A konviktus növendékei közt alakult »academia« (önképzőkör) is dicséretes buzgalommal működött. Érdekes, idevágó följegyzés van a konviktus Catalogusában az 1751. évhez. Ez évben 18 ifjú nyert a konviktusban ellátást, nevelést. Az ifjak egy elkalommal (szept. 5.) bölcseleti vitatkozást rendeztek, Mária Terézia királynőt is meghívták. Minthogy azonban nem jelenhetett meg, Zichy Ferenc gr., győri püspököt kérte meg helyettesítésre. A vitatkozásban De Cognazo Jakab növendék lett a győztes. Ez ifjút atyja érdemeiért, ki az örökösödési háborúban Prága mellett egy dalmát sereg élén kitüntette magát, maga a királynő neveltette, megadván neki mindent, a mi nevelésére szükséges volt, sőt még azt a költséget is, mely a szóban forgó vitatkozás alkalmával tételének megvédéséhez volt szükséges. A vitatkozás végeztével a püspök szép és tartalmas beszéddel üdvözölte az ifjút s királyi kegyelemből aranyéremmel tüntette ki. A királyi érdeklődés és elismerés csak ösztönzés lehetett a különben is előretörő növendékségre. E néhány adat világosan bizonyítja, hogy a konviktus vezetői, a jezsuita atyák feladatuk teljes tudatosságával iparkodtak a konviktus nagynevű alapítójának szándékát, óhaját megvalósítani. Igazi nemes versengéssel törtek az ifjak kitűzött céljuk felé, mignem 1773-ban bekövetkezett a Jézus-társaság eltörlése. Ez a fordulat, ha nem is szüntette meg a konviktusi intézményt, belső életében nagy változást idézett elő.