Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

66 A kongregáció följegyzései és a tanárok névsora megegyeznek ugy 1650-ig; innentől fogva majd az igazgató, majd valamelyik, rendesen felsőbb osztályú tanár volt az elnök. 1700-tól kezdve a társulat elnöke rendesen a rhetorika tanára. Ép ezért tartottuk fölöslegesnek az elnökök névsorát külön is közölni. * * * A győri Mária-kongregációnak tehát nagy hatása volt, különösen fénykorában, 1650—1740-ig, a mikor az iskola falain kivül a müveit, előkelő társadalmat is sikerült kebelébe vonnia. Kedvezett ennek a kor viharos élete is, mely folytonos háborúságban folyt le, sokszor több éven is egymásután, a mikor az iskolák is szüneteltek. Már e nehéz, szomorú viszonyok is bensőbb magába mélyedésre szoktatták az embereket. A mint e rövid ismertetésből is látjuk, nemcsak a vallásos érzületet tette mélyebbé az emberekben, hanem nagyban fokozta az együvé tartozás érzelmét is, a mit a legnagyobb hely- és időtávolság sem volt képes csökkenteni. Növelte az önmegtagadás nehéz, de nemes erényét is, s erősen kifejlesztette a felebaráti szeretetet ; mindkét erénynek oly sok, megható, sokszor — mint az önmegtagadásnak — megdöbbentő példáit látjuk. Az első szükséges volt e korban, mely sokszor erős próbára tette az emberi kitartást és a munkaerőt, a másik is szükséges volt, hogy a kornak a háborús viszonyok folytán elnyersesedett erkölcsein szelídítsen. Ha a történet lapjait olvasva sokszor csodálkozásba törünk ki a csatatéren tapasztalt nélkülözéseken, hősies magatartáson, ha tapasztaljuk, hogy e szomorú viszonyok közt sem halt ki az emberekből a remény s nem rohantak hanyatthomlok a kétségbeesésbe, — akkor jusson eszünkbe az iskola a maga benső vallásosságával és bámulatkeltő, sokszor megfélemlítő önmegtagadásaival. Csak Koháry Istvánt, a hadvezért és költőt emeljük ki, a ki szintén a jezsuiták növendéke volt s iskolájukban tanulta meg a hazafias és vallásos önfeláldozást, mely ugy a csatatéren, mint a börtönnek bűzhödt falai közt a hazafias és vallásos erényeknek a legszebb példáit nyújtja. Az élet szinterén csak olyanok tudtak bátran megállani, a kik áz iskola falai közt tanultak bele a szigorú fegyelembe. Nem óhajtjuk vissza az önsanyargatást a maga borzalmaival, de visszaóhajtjuk a mély vallásosságot, az önmegtagadás szelídebb erényeit, a melyekre ezen élvezethajhászó, önző — mert sok tekintetben a valláshoz hűtlen — kornak olyannyira szüksége volna.