Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

— 34 — Később, mikor egy helyen állandóan letelepedtek, házakat építettek s azokat kellően felszerelték, féltettebb tárgyaikat bennök elhelyezték, gondoskodniok kellett róla, hogy azokat el is zárhassák, hogy idegenek előtt hozzáférhetetlenné tegyék. A kulcsok használata ezen korban, Árpádházból származó királyaink idejében terjedt el általában. A régi kulcsok különféle alakban és szerkezetben s a mi föltűnő, legtöbbször óriási méretben szerepeltek, mint a kezdetleges eszközök általában. A mai szobakulcsok eltörpülnek ezek mellett; vannak 20—25 cm. hosszú kulcsok, de voltak kisebbek is, azonban kevés számmal. A kulcsok fogantyúi majd körösek, tetejükön gyakran fölálló nvulványnyal, majd rhombvégüek egyenes vagy befelé hajló iveit szárakkal és fönt néha kiálló szarvakkal vagy x alakkal, melyen karika is látható, de van olyan is, melynek fogantyújára lánczot akasztottak ; a kulcsok másik vége majd lyukas, majd zárt, tömör — ilyenek többnyire — s oldalt nagy négyszögű, lemezes tollal vannak ellátva ; a lemezen kisebb-nagyobb egyenes, néha görbe bevágások láthatók, melyek vagy fölülről, vagy oldalt befelé, vagy alulról fölfelé, külön vagy együttesen, egyes vagy többes számmal haladnak a lemezbe. Volt-olyan kulcs is, melynek tollszerkezete az arab 4-es számra emlékeztet és olyan, melynek szárára, a végéhez közel, két keskeny lemezt fektettek keresztben egymás mellé. Ezek szerint elég változatosak a régi kulcsok, de mindamellett mint egyik győri szakember róluk megjegyezte, nagyon egyszerű szerkezetűek. (II. kép 31. és 32. ábrái.) Kulcsok mind a három ásatásból kerültek napfényre: a homokgödörből, ujszállási temetőből és a viztartó-torony mellől. A hol annyi kulcs volt, ott természetesen a lakatok sem hiányoztak, de azok mind agyon voltak rozsdásodva, közölök egyet sem lehetett a muzeumba helyezni és tudományos czélra használni. Őseink egyszerű házi eszközeinek és harczi tárgyainak ismertetése után térjünk át a keresztre s azután az ékszerekre, melyeket a ruhán vagy a testnek egyes részein: ujjakon, karon, nyakon és fülön viseltek. A románkori kereszt keresztszára lapos, szalagidomu; végei köralakulag kiszélesednek és csipkés szegélyzetüek ; függélyes tengelye csonka, annak csak egy része, a közepe van meg. Krisztus alakja szintén nem teljes, karjainak nagyobb része hiányzik ; különben pedig