Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

nyulványuak, melyek hosszabb-rövidebb nyéllel ellátva különféle czélokra szolgáltak s a szerint különféle elnevezéssel birtak. A dzsida, kopja, gerely és lándzsa miod a dárdának különféle változatai s többé kevésbbé már az ősinagyaroknál elvoltak terjedve, mint a leletek bizonyítják, ismeretesek voltak területünk lakói előtt is ; ellenben az ütő, zuzó fegyverek : buzogány, melyet sokan ősmagyar fegyvernek tartanak, csákány, fokos, bárd, fejsze, tagló nem fordultak elő nálunk, balta is csak egy példány, de ezek különben egyebütt sem találhatók régi magyar telepeken vagv sirokban, azért az általános fölfogás szerint ezek csak később honosodtak meg hazánkban. A dárdák is mind vasból valók. Yért csak egy példány került elő, de az is ugy össze-vissza volt rozsdásodva és darabokra tördelve, hogy azokból lehetetlen volt alakját meghatároznom. A két kardtöredékünk (II. kép 16. és 17. ábrái) teljesen egyenes, két élü s vége felé keskenyedő, s mig az egyik hirtelen, a másik csak fokozatosan megy át a csúcsba ; lapjok hosszant barázdált ; szélességeik 3-3 cm, husszuságaik 23 és 30.8 cm ; a markolat valamint a kézvédő mint a legjellemzőbb részek s a pengének is jó része hiányzik s ez okból nem is tudjuk biztosan eldönteni, vájjon pogánykoriak-e vagy valamivel későbbiek. Zabla négy példány fordult elő; kettő ép és kettő csonka, az egésznek csak fele, de ezekből is láthatjuk, hogy az egyik ép darabbal teljesen megegyeznek s ezek annyira hasonlítanak a szeged-bojárhalmi magyar pogánykori sirok egyikében talált zabiához, hogy köztük semmi különbség sincsen. (II. kép 24 ábra.) A régi zabla állott két felén egy-egy vaskarikából, azután középen két hengeres vaspálczából, melyek ugy voltak alakítva, hogy egymás között s a karikákon is forogtak. A másik ép zabla ezektől nagyban különbözik s az ujszállási temetőből került elő. Alakja következő : két oldalt van egy-egy egyenes szára, ezeken középen félkör alakulag kifelé görbült ive, füleeskéje, melyre a szíjat erősitették, egyúttal az egyenes szárak ezen részéhez pántolták azon hengeres vaspálczákat is, melyek keresztben állva középen egymás között forogtak. Kengyelvasainknak már több változata van. A legegyszerűbb alakok egyikével a homokgödöri területről származó egyik kengyel-