Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

— lótott vagy ásójával, kapájával, mélyebbre vágott, eszközének hegye ép edénybe akadt s azt összezúzta, talán néha föl is ásta, de mivel bennök értékes tárgyat nem talált, fogta az egyszerű edényt s még jobban összetörte. Az edéuyek szájnyílásukkal rendesen fölfelé álltak a földben és vagy tisztán földdel, vagy ép állati (emlős) apró csontokkal, vagy azok töredékeivel, néha azonban halpikkely és halcsigolyával kevert földdel valának tele; de két esetben, a mit magam is láttam, le valának borítva s alattok egyiknél fakult tojáshéjak, másiknál apró vastárgyak, talán szegek, voltak elrejtve. A szegek egészen össze voltak rozsdásodva. Ezekből kitűnik, hogy edényeink (fazekaink) nem voltak hamvvedrek, hanem főző edények s azokban a földön álló tűzhelyek mellett főztek, mint a sátorozó nép szokott. Később a sátorokat házak váltották föl, mint azt a körülményekből, különösen a nagyobb számban előforduló kulcsokból következtetni lehet, melyek szerte-szét hevertek a földben. Igaz, hogy az egyszerű, jobbára sárból, vályogból és rőzséből épült házaknak

1) nem maradtak nyomai, ha csak ide nem számítom a karókat, melyeket imitt-amott a földbe verve látni lehetett ; de a vasból készült s egyszerű kezdetleges tollszerkezettel ellátott kulcsok megmaradtak. A nagy számmal talált kulcsok kizárnak minden olyan föltevést, mintha azok véletlenül, szeméttel kerültek volna ide ; gyakori előfordulásuk azt bizonyítja, hogy itt házak voltak nagyobb számmal. De különben később, néhány évvel utóbb a Dunához vezető szárnyvonal kiépítése alkalmával téglából épült fundamentumokra is akadtak a munkások, melyeknek téglái s az alap közelében talált s a többi helyen előforduló emlékekkel megegyező tárgyak árpádkoriaknak bizonyultak. De vannak még egyéb bizonyítékaink is a mellett, hogy itt állandóan laktak; ilyenek a gabonavermek. A régebbi időkben nem voltak magtárak; az emberek, mint kitűnt, gabonájukat földi vermekben tartották, s az is bizonyos, hogy azokat lakásuktól messze nem ásták. A szeszgyári ásatások al') Ilyenek voltak jobbara a győri házak még V. István korában ia, mint azt annak 1271-ben kelt okmánya bizonyítja.