Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 8 — az olvasóban s az ellenkezőre utaljon; az idill az épen ellenkezőt mutatja be, hogy a jelen sivár képétől elfordítson és enyhülést nyújtson. A mult század felvilágosult iránya főkép Francziaországban sajátságos ellentétben áll az akkor keletkezett idillikus költemények naivságra és egyszerűségre törekvő előadásával és hangjával, melyek a mesterkélt, elfinomult és képmutató társadalommal szemben a természetes élet örömeit magasztalták. A szatira mint költői műfaj csak abban különbözik egyéb műfajoktól, hogy tárgyát egyedül azon hiba vagy félszegség (akár általános szokás, akár egyszer megtörtént dolog) képezi, a melyet kigúnyolni akar. Fő eleme a gúny, mely az emberi természet sajátsága, csak nyilatkozási módja különböző nemcsak az egyes nemzeteknél, hanem egyéneknél is. Egyik finomabb, a másik nyersebb, de még ezen két szélsőség között is oly sokféle szinezetü, a mint különböző az egyéni természet. Az esztétika a gúnyt a komikum fajai közé sorolja. A komikum alkotó elemei pedig a kellem és fonákság s részint tettekben, részint szavakban nyilvánul. Midkettő töiténhetik szándékosan vagy akaratlanul. A szándékos szóbeli komikum élczben, humorban és gúnyban csillog.

1) Mind a három esztétikai fogalom szubjektiv, tehát az egyéni természet határozza meg, épen azért egyikről sem lehet általánosan elfogadott biztos meghatározást adni. Még az esztétika is különböző árnyalatokat ismer mind a humorban, mind a gúnyban. Valamint a humor majd derültebb, majd sötétebb, úgy a gúnyban is általában három fokozatot szokás felvenni: legközönségesebb az irónia, midőn a tapasztalt hibát látszólag helyeseljük, de épen ezzel teszszük nevetségessé és visszataszítóvá, mert a tréfa mögött komolyság rejlik. Ha a gúnyos czélzás finom és oly rejtett, hogy csak míveltebb értelem képes egyszerre felfogni, persifiage-nak hívják, a minek épen ellentéte a maró gúny (szarkazmus), mely kíméletlenül és haraggal ostoroz mindent, a mit helytelennek tart. Kerüli a rejtett ezélzásokat, kegyetlenül feltárja a hibát, sokszor nagyítva és erkölcsi felháborodással kemény és szigorú Ítéletet mond róla. A gúny nem kizárólagos eleme a szatírának nevezett műfaj*) Liszka Béla: Greguss Rendszeres széptana. 197 — 221. 11.