Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

- 36 az asszonyok, mint a férjek kötelességeit hangsúlyozzák s a női hiúságot, kaczérságot meglehetős kemény, sőt kíméletlen hangon ostorozzák. Irodalmi értékük ugyan csekélyebb, mint a tárgyalt vallási és politikai szatíráké, de a kornak társadalmi szellemére és felfogására nem egy érdekes adattal szolgálnak. Irodalmi szatírákról e korban még nem lehet szó, mert irodalmunk még csak kezdetén volt a fejlődésnek s a költészetnek nem megszabott észtétikai szabályok adtak irányt, hanem a költőket inkább a szükség teremtette. Irodalmi szatírák csak oly korban keletkezhetnek, midőn az irodalom már meglehetős előhaladást tett s uj irányok és mozgalmak hadat izennek a régi hagyományoknak. Irodalmunkban csak a mult század végén találunk először irodalmi szatírákat, midőn uj költői iskolák keletkeztek s az általános újjászületéssel a nyelvreform szüksége az orthologia és neologia küzdelmét indította meg. Midőn láttuk röviden a XVI-ik század szatirikus irányú műveit s a korviszonyokkal való össszefüggésüket, önkénytelenül azon kérdés merül föl előttünk: vájjon a XVI-ik század költői azon szándékkal irták-e gúnyos irányú műveiket, hogy valódi szatirákat alkossanak. Bizonyára nem, mert nemcsak a műfaj, de még a neve is alig volt ismeretes előttük. Midőn tehát gúnyos irányú müvek Írására adták magukat, épen nem észtétikai szabályokhoz alkalmazkodtak, hanem csak lelkük sugallatát követték. Hogy a gúny nem idegen a magyar természettől, népköltészetünk is bizonyítja s mindazon gúnyos irányú költői művek, a melyek a szatírának, mint külön irodalmi műfajnak fellépte előtt keletkeztek. Valódi szatirákat csak a jelen század költőinél találunk irodalmunkban. TELL ANASZTÁZ.