Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

m. TÁRSADALMI SZATÍRÁK. A XVI. század elkeseredett vallási és politikai küzdelmei között a családi élet is élénk érdekló'dés tárgyát képezte annál is inkább, mivel az uj hit által kárhoztatott coelibatus a figyelmet erre irányozta. Erről" tanúskodnak az ismeretlen szerzőktől fenmaradt lakodalmi gajdok (tréfás, csúfolódó énekek) és a házasságról szóló részben didaktikus, részben szatirikus költemények. A kornak társadalmi szatíráit tehát ezekben kereshetjük. E népies irányú költemények elemét azonban nem a keserű gúny, hanem inkább derült humor, pajzán, fesztelen jókedv, néha-néha alacsony, Ízléstelen tréfák képezik. Szerzőik jobbára vándor hegedősök, deákok, a kik nevüket vagy a versfejekben irták ki vagy teljesen elhallgatták. Ilyen szatirikus lakodalmi ének a Mívesek lakodalma egy hegedőstől, mely élénk, rövid sorokban a különféle mesterembereket gúnyolja, kik a menyekzőre összejöttek, fesztelen jókedvvel, néha durva, Ízléstelen kifejezésekkel. A költemény elején a lakodalmi népet jókedvre és ivásra buzdítja, azután fordul a különféle mesteremberekhez: a vargák, szűcsök, mészárosok, lakatosok, borbélyok, csiszárok, ötvösök, szabók mind előkerülnek mesterségükre czélzó tréfás, gúnyos megjegyzésekkel, pl. a vargákra ezeket mondja: 3