Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 11 — ben is óvakodni kell az aljas, az erkölcsiséget sértő képektől, a melyek csak a romlott sziveknek nyújthatnak érzéki gyönyört, míg a művelt ember undorral fordul el azoktól. Ezeket követeljük a mai kor szatiráitól, azonban minden kornak más a felfogása, szelleme, ízlése, azért főkép a mult korok gúnyos irányú műveinek megítélésében a korszellemet nem lehet figyelmen kívül hagyni s teljesen a mai kor álláspontjára helyezkedni. Ma már Horácziusz szatírái közöl többet kitörülnénk, a későbbieket pedig, mint Petroniusz Arbitert vagy Juvenáliszt nagyon is megcsonkítva fogadhatnók el s mégis igen becses irodalmi emlékek. A kor és nemzetiségi szempontok tehát a szatirikus művek megítélésében mindig figyelembe veendők. A szatira terjedelmét bajos volna általában is meghatározni, mert vannak hosszabb művek tisztán szatirikus irányúak, majd rövid, dalszerű költemények gúnyos czélzásokkal, a mi csak a mellett bizonyít, hogy a szatírának külön műfajjá való emelése szükségtelen volna. Irodalmunk legkiválóbb szatírái, pl. a XVI-ik század iskolai drámái vagy ujabban Arany Elveszett alkotmánya műfaji szempontból nem volnának szatírák, mégis igen érdekesek, az előbbiek vallási, az utóbbi politikai tekintetben, ezért a szatira történetében nem is mellőzhetők. A szatirikus költemények rendesen a vallási, politikai, társadalmi és irodalmi életben tapasztalt visszaéléseket ostorozzák, azért a szatírákat e négy csoportba osztályozhatjuk. Mivel a szatirikus irányú művek rendkívül fontosak a korviszonyok megítélésében, azért megkísértjük a következőkben azon művek tárgyalását, melyek a XVI-ik században keletkeztek s a mozgalmas kor vallási és politikai viszonyait a gúny ostorával korbácsolják.