Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 88 — Ne sirasson engem a szálló vihar se, Legyek elgyalázva, legyek elfeledve : Mivel elárultam, mivelhogy megöltem, A kit e világon legjobban szerettem ! « Többi balladái között, a melyek a magyar népballadákkal rokonok, mint a Kántor Klári, Kerekes Katicza, Szomor Dani, legsikerültebb Ágota kisasszony fó'kép a megható hangulat s a lélekállapot mesteri rajza, különben nem tiszta ballada, mert nem tragikus eseményt ad elő izgatott, hézagos előadásban, hanem egy szerető lélek lassú hervadását. Ágota kisasszony folyton a Kápolnánál elesett jegyesét gyászolja s emlékére a kertjében közösen ültetett rózsafát ápolja. A «gyilkos Kőrös» az egyetlen emléket is pusztulással fenyegeti, azért a vármegyéhez megy panaszra, majd a királyhoz készül. Már őszülnek fekete fürtjei, de még mindig él az emlék szivében s a jó szomszédok a rózsafát évről-évre bellebb ássák. Szegény Ágotának Sürü homály két szemét megszállta, Oda a kert — de ő már nem látja ! S tavaszestén rózsatője mellett Csalódásban újra elmerenghet, Rózsaillat hirt hoz neki róla, Ki már várja szép találkozóra, S lelkén emlék-pacsirtaszó csendül Olthatatlan örök szerelemrül : Akadunk még egy-egy sikerült balladára Zalár Józsefnél (hazafias balladák: Hunyady László, Bánk-bán, Imre királyfi), Gyulai Pálnál, Szász Károlynál, Vajda Jánosnál, Rudnyánszky Gyulánál és másoknál az ujabb költők közöl, de egy sincs, a ki Arany Jánossal egy sorba volna állítható, annál kevésbbé, a ki műfaji tekintetben még fejlődést mutatna.