Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891
— 72 — Bor vitéz elbúcsúzik kedvesétől, csatába megy és ott elesik. A leány atyja más férjet választ, de a leány hű marad Bor vitéz emlékéhez, s hogy az esküvést megakadályozza, viharos éjjelen, legyőzve nőies félelmét, a sötét rengetegbe távozik. A rémes éj annyira fokozza a szerencsétlen leány felizgatott képzelődését, hogy kedvesével találkozik s vele a képzeletalkotta kápolnában megesküszik, de reggelre «halva lelték a romok közt.» A modern, fővárosi élet sötét oldalát rajzolja, a mily igazán, oly megragadóan a Hídavatás cz. balladában. Tárgya : egy ifjú öngyilkossága, a ki mindenét a kártyára tette, de a tét elveszett. Minden remény nélkül, bódult elmével indul a sötét éjben s egyenesen az új Margithidra megy. A budai és pesti oldalról a toronyórák rémes kongása hallik tizenkettőre, midőn az új hid közepén megáll. Lelke bódultságában az öngyilkosok egész seregét látja a Duna sötét habjaitól felemelkedni, hogy újra — mint egykor valóban — a hullámok közé vessék magukat. Egyenkint emelkednek ki: a szerelmes ifjú pár, a kik a halálban is egymásé akarnak lenni; a milliós, a lutrivesztes, a becsületvesztett, a kis daczos tanuló, a ki nem kapott pénzt szüleitől; az ősz nyomorult agg, az életét megúnt úrinő, a büszke nagyzási hóbortban szenvedő ember, a lábszíj elől szökött inas, az élvezni nem tudó gazdag, a megcsalt leány, a párbaj áldozata, végül a leány, a ki a szemérmet félre hagyta s így még utánok az öngyilkosok ezreit látja a szerencsétlen ifjú, kik úgy tűnnek fel lelke előtt, mint óriási zápor. Felemelkednek a hullámokból és ismét alámerülnek, a mint élettörténetüket elmondták. A rettenetes látvány teljesen elbódítja és magával ragadja varázserővel, mint • a mágnes,