Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

- 62 — Ë borzasztó kegyetlenséget az isteni igazságosság nem hagyta büntetlenül, mert a királyné nem sokára saját kedves fiát látta elpusztulni. E szomorú eseményt beszéli el Arany az Endre királyfiban, a mely ballada szintén a Toldi szerelmébe van szőve a nyolczadik ének 63—68-ik versszakáig s jellemző a versszakok végén megmegujuló refrain: «Nápolyba magyarok! bosszúra, boszszúra!» Az ének Endre megrendítő halálát siratja, a ki hitvesi szeretettel ragaszkodott nejéhez, a ravasz Johannához. Erzsébet királyné átlát a szitán s balsejtelmek közt hivja vissza kedves fiát szép hazájába, de a hiszékeny Endre bizik neje hűségében, sőt készpénz gyanánt veszi álnok beszédét: »Neked uram, látod, hímezék palástot, Koronázó napra: zsinórt verek arra.« Hiszékenysége azonban szörnyű gyászt hoz szegény fejére, mert gonosz felesége gyilkos szeretettel verte a zsinórt, a melylyel az aversai vadászaton megfosztották ifjú életétől. így bűnhődött Erzsébet királyné kegyetlen boszujáért. A két balladát összefűzi a királyné személye, a ki az elsőben mint rettenetes boszuálló lép föl, a másodikban pedig elveszi büntetését ártatlan, szeretett fiának megrendítő, gyászos sorsában. Ezen szomorú hangulatú történeti balladákhoz sorakozik még az idegen tárgyú Walesi Bárdok. Eduárd király a sok vér árán szerzett és kemény rabigába hajtott welszi tartományt meglátogatja. Montgomery várába száll s a velszi urakat meghívja lakomára. Asztal fölött indulatosan támad a vendég urakra, hogy egy sem emel poharat egészségére. Majd bárdot hivat, hogy elzengje tetteit, de