Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 54 — Legyen disze élteteknek ! Legyek én intő példátok, Ki korán a sirba szállok !« Balladaszerű a Varró leány is, a ki nagy karácsony éjszakáján, mig mások a templomban Istent dicsőítik, otthon haldokló vőlegényéért imádkozik, de reggelre «a koporsó beszegezve». Elindul a gyászkiséret, Énekelnek búsan, halkan, S mit a hű lány összeölte : A koporsó szemfedője Lobog, csattog a sötétben. De nem soká éli túl vőlegényét, mert a búbánat egy hét múlva őt is sirba viszi. — A költemény valóban komor, balladai hangulatú, bár az epikai elem nagyon is előtérbe lép. Méltó párja a Temetés, mely' a lengyel szabadságharczra vonatkozik. A hős lengyel Osztrolenkánál a hazáért harczolva esett el. Neje karján viszi kisdedét a csatatérre s atyja mellé temeti, hogy ne legyen belőle rab vagy földönfutó. A költemény balladaiságát különösen emeli a végső strófa: Sirhalomnál minden éjfélén A rajongó szüle megjelen, Gyermekét ott — Mint bús éj madár — Uj honában Látogatni jár. Legballadaibb költeményei A miskolczi biró és András herczeg sólyma. Az előbbi elbeszéli, hogy a miskolczi börtönben egy szép rabnő ül halálra Ítélten. A város birája