Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

- 60 Talán kissé bőven ismertettem e pályaműveket, de nem ok nélkül történt. Arról akartam felvilágosítást nyújtani, milyen véleményben voltak azon korban a balladáról. A Kisfaludy-Társaság Ítélete bizonyára döntő e kérdésben, mert elsőrangú esztétikai Ítélőszéke volt a magyar irodalomnak, a melytől nem volt fellebbezés. Midőn azt látjuk, hogy a föntebbi költeményeket megjutalmazta, mint sikerült balladákat: meggyőződhetünk, hogy a balladától nem kívántak mást, mint komoly, fontos tárgyat, gyors, szabatos előadást lirai ömlengések és terjengő festések híján és zengzetes külső formát. A tragikumot nem tartották a ballada lényeges kellékének. Többi balladairóink is e korban hasonló véleményben voltak Arany föllépéséig, a ki — mint látni fogjuk — a fősúlyt a tragikus tárgyra fordította. Erről bizonyságot tesznek Tárkányi Béla balladái is, a ki alig irt tragikus tárgyú balladát, hanem valóságos hősi balladákat, a melyekben főkép a nők lángoló honszeretetét és önfeláldozó hősiességét magasztalja rövid, zengzetes sorokban. Ilyenek: A nándori fogolynö, a ki elszánt bátorsággal megszabadulván nehéz bilincseitől, a várost felgyújtja, hogy a magyarokat győzelemre segítse. Méltó párja Az egri amazon, a kit a lángoló honszeretet arra ösztönöz, hogy férfi-ruhában bajnoki vitézséggel viaskodjék. A mohácsi temetés a hőslelkű Perényinét dicsőíti, a kinek lángszavaira a csatatéren elhunyt hősöket szent kegyelettel mély sirba temetik. Az idegen tárgyú Honszeretet a spartai nők azon hőstettét örökíti meg, hogy férjeiket a nehéz fogságból saját életük árán kimentették. Az önfeláldozó hitvesi szeretet megható példáját találjuk a Nöhűség cz. balladában, a mely elbeszéli, hogy a király halálos sebéből hú felesége szívja ki a mérget, s így férjét megmenti, de maga a nemes önfeláldozás áldozata