Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 40 — E regényes tárgyú balladák — mint a tartalmi ismertetés igazolja — mind sötétek, gyászosak, de előadásuk nagy részben epikai, közben-közben lirai részletekkel, a hol a szereplők érzelmeiket tolmácsolják, a mi pedig nem valódi balladai liraiság. Ezeken kívül találunk még Vörösmartynál egy-két balladaszerű költeményt, mint a Túlvilági kép, Hontalan, Hős sírja, melyek azonban egyszerű képek, jelenetek rajzai valódi esemény nélkül. De ha kevés is a balladai vonás, talán kevesebb, mint a két első balladairónál, annál több a költői szépség, a mi nyelvének elragadó bájában, ritmusának zengzetes akkordjaiban, a költői kifejezések meglepő nagy számában nyilatkozik. E jelességekkel mintegy feledtetni tudja azon hiányokat, a melyek megfosztják balladáit a tiszta ballada műfaji sajátságaitól és kellékeitől. Valóban oly fényesek Vörösmarty balladái, hogy talán nem is tudott volna leszállni a magyar népballadák egyszerűségéhez, a melyek a durva héj alatt ritka és nemes magot rejtenek. Népies elem tehát nincs e balladákban, pedig Vörösmarty genre-képeiben már megtaláljuk nyomait. Látszik ebből, hogy ballada-költészetünk még eddig nem készült el arra, hogy eredeti ős forrásához forduljon, a melynek üde és természetes vizétől felfrissítve gazdag lombokat hajthatott volna. Balladairóink között termékenységre nézve első helyen áll Garay János, a kit korában a legkiválóbb balladairónak tartottak. Balladáinak jó része történeti hazafias tárgyú és irányú s Czuczorhoz és Vörösmartyhoz hasonlóan a hazafias lelkesedés hangján énekli meg történelmünk dicső alakjait és nevezetesebb mozzanatait. A magyar költők hagyományos eljárását, hogy mindenféle műfajt felhasználtak a hazafias eszmék és érzelmek terjesztésére,