Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 23 — Fájdalmas szavakkal panaszolja, hogy már régóta keresi vőlegényét, de nem találja. A kinok súlya alatt hű szive meghasad. A remete a haldokló nyakán függő képről megismeri jegyesét, a kit egykoron Szent tűzzel kedvele. Akkor mint rózsa, mely virul Ha május napja kél, De most mint rózsa, mely elhull Támadván őszi szél. Eltemeti a kedves halottat. Sirjára puszpángot és cziprust ültet, mely «örök búként virul». Tisztán magyar tárgyú balladái: Róza, Dobozi és Vérmenyekző. Róza Schiller Bitter Toggenburgjának hatását mutatja mind tárgyában, mind alapeszméjében. Róza visszautasítja Forgács szerelmét, ki bujában lovára kap s András király zászlójához szegődik, hogy a harczban halálát lelje. Vitézül küzdve elesik. O de lelkét nem tarthatja Földi zár s fedél Nyitva az égnek boltozatja S lángszárnyakra kél. Róza értesül Forgács haláláról, melynek főoka a visszautasított szerelem s bánatában elhervad. Schiller balladájában a nő, a ki visszautasítja a toggenburgi lovag szerelmét, később kolostorba vonul valószínűleg azért, mert más iránti szerelme viszonzatlan marad. A lovag önzetlen szerelme oly erős, hogy hosszú harcz után mint remete a kolostor mellett sátrat készít s szemeit mindig a kedves ablakára veti. Ott ül a hü lovag kunyhójában sok évig.