Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 11 azon rendkívüli, megható eseményeket, a melyek kedélyükre mély benyomást tettek. Ez az oka az egyes nemzetek epikai dalaiban az előadásmód különbségének. A balladának tárgya tehát rendesen valamely gyászos, tragikus esemény. Minden elbeszélő' költeménynek lehet tárgya valamely megható, szomorú esemény, még pedig részint valóban megtörtént, részint költött. E szerint a ballada tárgyra nézve épen nem különböznék egyéb elbeszélő költeményektől. Ha pedig a ballada liraisága és drámaisága a gyászos, megrendítő tárgyból folyik, természetszerűleg egyéb elbeszélő költeményekről is ugyanazt kell tartanunk, a melyek komor, megható tartalmúak, így a ballada és a komoly irányú rövid elbeszélések között szoros műfaji különbség nem volna. Miben keressük tehát a műfaji lényeges különbséget, mely a balladát

1 a gyászos tartalmú rövidebb elbeszélő költeményektő elválasztja? Semmi másban, mint első sorban a tárgyban, mert az előadásmód csak külső valami, a mely alapul nem szolgálhat a költemények osztályozásánál. Valódi balladának tehát azt tartjuk, melyben bizonyos tragikum van, még pedig e tragikum inkább erkölcsi, mint anyagi megsemmisülésben nyilvánul. Tragikus tárgy már természeténél fogva elő nem adható lirai és drámai elemek nélkül. Tragikus esemény mélyebben hat szivünkre, mint a közönséges gyászos, szomorú esemény. Drámaiság van tehát a balladánál nemcsak az előadásban, hanem a tárgyban is, sőt néha az egész ballada nem egyéb, mint drámai jelenet. A balladai tragikumnak erős lélektani alapon kell állani, mert különben meghatottságot nem kelt. Csak az nyújt esztétikai élvezetet, a mit el tudunk hinni, a mi az emberi természettel nem ellenkezik. E belső lényeges kellékhez járul az izgatott, hézagos, párbeszédes előadás