Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1890

9 Az üvegiparczikk bármily gyarló, kezdetleges lehetett is kezdetben, nagy értékű volt, a drágakövek mellett foglalt helyet. Az öntött kő, mint a legrégibb görög irók az üveget nevezik s a belőle gyártott gyöngyök s egyéb piperetárgyak, mint a hiúságnak legyezgető tárgyai, kapósak voltak mindenütt, mint akár ma a vad népek között, kik kapva-kapnak utána. így az üveggyöngyök, később az üvegedények a bel- és külkereskedelemnek Egyptomban jelentékeny tárgyát képezték. Azonban az egyptomi nép nem lévén kereskedői szellemmel megáldva, nagyban gyártott üvegczikkeit a phoenicziaiak szállították szét Európa egyes részeibe : Görögországba, Itáliába stb., miként azt a legrégibb üvegleletek ezen helyekről megerősítik, melyek teljesen megegyeznek az egyptomiakkal. Ebből a távol lakók könnyen azt gondolhatták, hogy a phoenicziaiak levén az üvegnek szállítói, ők annak föltalálói is. Továbbá mint afféle kereskedő és iparüző világlátott nép, bizonyosan nem késett az üveg készítésének titkát az egyptomiaktól eltanulni, hogy otthon, saját hazájokban is gyárthassák. Ez s a nép között elterjedt hiedelem vezethette tévútra Pliniust, mikor az üveg eredetéről munkájában tévesen megemlékezik. Az üveg föltaláló nemzetének kipuhatolása után nézzük az üveg készítésének titkát: miből készül az üveg? II. Üveghutában 50—70 cm. magasságú és 8—10 cm. vastagságú nyilt vagy zárt edényeket találunk, melyeket kitűnő agyagból gondos kezelés mellett készítenek, hogy a legnagyobb hőt is kibírják. Az edényeket tűzálló tégelyeknek — üvegüstöknek — hívják. Ezen edényekben keverik össze a különféle anyagokat: hamuzsírt