Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1890

9 Az üvegiparczikk bármily gyarló, kezdetleges lehe­tett is kezdetben, nagy értékű volt, a drágakövek mel­lett foglalt helyet. Az öntött kő, mint a legrégibb görög irók az üveget nevezik s a belőle gyártott gyön­gyök s egyéb piperetárgyak, mint a hiúságnak legyez­gető tárgyai, kapósak voltak mindenütt, mint akár ma a vad népek között, kik kapva-kapnak utána. így az üveggyöngyök, később az üvegedények a bel- és kül­kereskedelemnek Egyptomban jelentékeny tárgyát ké­pezték. Azonban az egyptomi nép nem lévén kereskedői szellemmel megáldva, nagyban gyártott üvegczikkeit a phoenicziaiak szállították szét Európa egyes részeibe : Görögországba, Itáliába stb., miként azt a legrégibb üvegleletek ezen helyekről megerősítik, melyek teljesen megegyeznek az egyptomiakkal. Ebből a távol lakók könnyen azt gondolhatták, hogy a phoenicziaiak levén az üvegnek szállítói, ők annak föltalálói is. Továbbá mint afféle kereskedő és iparüző világlátott nép, bizo­nyosan nem késett az üveg készítésének titkát az egyptomiaktól eltanulni, hogy otthon, saját hazájokban is gyárthassák. Ez s a nép között elterjedt hiedelem vezethette tévútra Pliniust, mikor az üveg eredetéről munkájában tévesen megemlékezik. Az üveg föltaláló nemzetének kipuhatolása után nézzük az üveg készíté­sének titkát: miből készül az üveg? II. Üveghutában 50—70 cm. magasságú és 8—10 cm. vastagságú nyilt vagy zárt edényeket találunk, melyeket kitűnő agyagból gondos kezelés mellett készítenek, hogy a legnagyobb hőt is kibírják. Az edényeket tűzálló tégelyeknek — üvegüstöknek — hívják. Ezen edények­ben keverik össze a különféle anyagokat: hamuzsírt

Next

/
Thumbnails
Contents